Töki anyósa és a szerelő
Ahogy készülődtem, Töki anyósára gondoltam. Tartottam a találkozástól, de ugyanakkor kíváncsi is voltam, miért ilyen heves a reakciója velem kapcsolatban. Gondoskodtam róla, hogy a lehető legszalonképesebb legyek. Megfélemlítően tökéletes tartása és elegáns, drága ruhái voltak.
A lépcsőn mentem fel, mert tudtam, hogy a lift felizgatna. Időben érkeztem és kopogtattam a 2B ajtaján.
Hosszú percbe telt, mire kinyitotta az ajtót. Aztán még hosszabb ideig állt ott, és csak bámult rám feszült fintorral, egyik kezében egy pohár vörösborral.
- Valami gond van a zuhannyal? - kérdeztem, és éreztem, ahogy a szorongás apró magja kivirágzik bennem.
Pár másodpercig nem mozdult, nem szólalt meg, a szemei kissé összeszűkültek, aztán bólintott és hátralépett.
- Erre - intett, a hangja gazdag és lágy volt, csak egy csipetnyi középnyugati akcentussal.
Beléptem és becsuktam magam mögött az ajtót, és körülnéztem.
Töki anyósa lakása egyáltalán nem hasonlított Gia lakására. Az alaprajz kissé más volt, de leginkább a berendezés és a dekoráció adott neki teljesen más hangulatot. Minden bútora fekete volt, és vagy gazdag bőrből vagy finoman kovácsolt acélból készült. Mindegyik minimalista kialakítású, és nagyon drágának tűnt.
Végigvezetett a hálószobán, hátra a fürdőszobájába. Kapkodva becsukta a szekrény ajtaját, és gyanakodva nézett rám, hogy nem láttam-e meg valamit. Úgy tettem, mintha nem vettem volna észre az ajtón lógó fekete bőrmaszkot és furcsa szíjakat. A homlokán kisimultak a ráncok, és belépett a fürdőszobába.
- A zuhany körülbelül egy hete nem működik, csak csöpög belőle a víz - mutatott a zuhanyrózsára a poharával, majd keresztbe tette a karját, miután ivott egy kortyot.
A fürdőszoba erős fényében megláttam azt kis tompa fényt a szemében, és az enyhe pírt az arcán. Megihatott már egy-két pohárral, mert kissé spiccesnek tűnt.
- Meddig fog tartani? - kérdezte, egy csipetnyi düh és bosszúság áradt a szavaiból. Ahogy odaléptem, hogy megnézzem a zuhanyrózsát, megálltam, és a vállát vonogató Töki anyósa-re néztem.
- Amilyen gyorsan csak tudok, olyan gyorsan csinálom. Ha meg tudom javítani, nem tarthat túl sokáig.
- Hmph - horkant fel gúnyosan és kitrappolt a szobából, miközben visszadobta a maradék borát.
Fogalmam sem volt, miért volt annyira feldúlt, de nem tudtam megállni, hogy ne bámuljam, ahogy a szoknyája körbeölelte a csípője tökéletes alakját. Kizárva a gondolataimból, munkához láttam. Eleinte nehezen fedeztem fel a problémát, és kénytelen voltam a szerszámos táskámban kotorászni egy csavarkulcsért. Csak néhány fordulat kellett hozzá, és már le is vettem a zuhanyrózsát.
Belül láttam, hogy a műanyag ház megrepedt és eldugult.
Kiléptem a fürdőszobából, és láttam, hogy Töki anyósa a nappaliban ül. Klasszikus zenét tett be, és a hegedű édes hangjai betöltötték be a szobát. Felpillantott, amikor beléptem, és az ajtó felé tartottam.
- A zuhanyrózsa elromlott - mondtam, és felemeltem neki -, lent a pincében van csere, mindjárt jövök.
- Tényleg megjavítod? - kérdezte, kissé zavartan.
- Természetesen - mondtam, megállva az ajtóban -, de hisz ez a munkám.
- Hmph - grimaszolt, és a borospoharába bámult - Nem tudom, mit tervez velem az apád, de csak tedd, amiért jöttél, és menj.
- Miről beszélsz? - Valami a hangomban biztos átütött rajta, mert kíváncsian nézett fel rám. - Apám két hete meghalt. Benne volt még az újságokban is.
- Nem figyeltem… - mondta halkan, és megrázta a fejét, mintha nem hinne nekem. - Felfoghatatlan… Komolyan mondod… Archibald meghalt?
Ahogy elmondtam neki az elhunytát, ahogy ott álltam a nappaliban a zuhanyrózsával a kezemben, az arca lágyan elszomorodott. Aztán kíváncsian és némi gyanakvással pillantott fel rám.
- És akkor mit keresel itt? Ház-mester? Neked egy majdnem trillió dollárt érő cégbirodalmat kellett volna örökölnöd.
- Apám megbízott egy utolsó próbatétellel - mondtam, képtelen voltam kiverni a hangomból a keserűség csipetnyi árnyalatát, amit még mindig éreztem apám iránt. - Az a feladatom, hogy ebben az épületben éljek, névtelenül, és házmesterként rendbe hozzam, miközben egy évig főiskolára járok. Ha nem sikerül, akkor elveszítem az egész vagyont és a Whitaker Industries-ben lévő részvényeimet.
- Ez mind benne volt a végrendeletben? - kérdezte, az alkohol gőze gyorsan elillant, ahogy a jogi dolgokról beszélt, és a tekintete visszanyerte élénkségét.
- Igen, egy Bain és Társai nevű ügyvédi iroda készítette - mondtam.
- Bassza meg - mondta Töki anyósa homlokráncolva, és mélyet húzott a poharából.
- Ők a legjobbak az ingatlanjogban a városban, talán a világon. Van egy másolatod a szerződésről?
- Nincs - mondtam, és hülyének éreztem magam, amiért nem kértem.
- Szerezz egyet - mondta - szeretném átnézni.
- Köszönöm - mondtam őszinte megkönnyebbüléssel - Nagy segítség lenne.
- De ettől még nem vagyok a tanácsadód, érted? - A szemei összeszűkültek, ahogy felnézett rám, aztán nagyot nyelt, a tekintete lassan végigfutott a testemen, és még mélyet kortyolt a borából. - Menj, hozd azt a zuhanyrózsát, szükségem van még egy italra.
Felállt, és a konyhába vonult, járása biztos és egyenletes volt. Hirtelen az a gyanúm támadt, hogy a nő sokkal jobban bírja az alkoholt, mint ahogyan azt mutatja. Lementem a pincébe, és egy új zuhanyrózsát vettem elő a megfelelő dobozból, amelyen már vastag porréteg jelezte, hogy jó régen használaton kívül volt. Magamhoz vettem még egy kis teflon tömítő szalagot, és visszasiettem a másodikra.
Töki anyósa a fürdőszobában a mosdókagylónak támaszkodva ült, amikor visszamentem. A karját feltámasztva kortyolgatta a borát. Figyelte, ahogy dolgozom, és vizslató tekintete alatt kényelmetlenül éreztem magam.
- Részvétem - mondta végül, belevágva a szavakat a fülsiketítő csendbe. - Nekem is megvoltak a problémáim vele, de ez nem ok arra, hogy rajtad töltsem ki.
- Köszönöm - mondtam -, hogy őszinte legyek, nem ismertem olyan jól apámat. Bedugott egy bentlakásos iskolába, aztán többnyire megfeledkezett rólam.
- Soha nem feledkezett meg rólad - mondta Töki anyósa méltatlankodva. - Egyet el kell mondanom apádról, soha nem felejtett el semmit, és ezzel a tudással soha nem hagyta abba az ármánykodást.
- Tényleg annyira meggyűlölted? - kérdeztem, zavarba ejtőnek találva a hullámzó érzelmeit. Feltekertem az utolsó réteg szalagot, miután letisztítottam a menetet, majd helyére csavartam az új zuhanyrózsát.
- Gyűlölni? - mélázott el, miközben a poharát kavargatta lögybölte - Nem, nem gyűlölöm. Még mindig haragszom rá, és valószínűleg mindig is haragudni fogok rá, de igazából legalább annyira az én hibám volt, mint az övé.
- Mi történt kettőtök között, ha szabad kérdeznem? - éppen a zuhanyrózsát húztam meg a csavarkulccsal, amikor rájöttem, hogy talán túl bizalmas voltam a kérdéssel.
Hosszú pillanatokig a falat nézte, miközben az utolsó negyed fordulatot hóztam a rózsán, vigyázva, hogy ne legyen túl szoros. Megnyitottam a vizet. Először megijedtem, mert a csap megnyitásával az egész baljós csörgő hangot adott, mielőtt egyenletes vízsugár megindult volna a zuhanyrózsából.
- Tényleg megcsináltad - mondta meglepett mosollyal. - Szép munka.
- Köszönöm - mondtam büszkén mosolyogva, miközben az egyenletes vízsugarat néztem. A csörömpölő hang eltűnt és nem tért vissza. Elzártam a vizet.
- Gyere, hozok neked is egy pohár bort. Aztán elmesélem a szomorú történetemet. Vagy talán a mi szomorú történetünket. - Úgy beszélt, mint aki épp a keresztre feszítésére készül, elment és egy nekem szánt pohár borral tért vissza. - Foglalj helyet - mondta, a kanapéra mutatva -, mindjárt jövök.
Ha szeretnél még több szextörténetet olvasni, kattints ide!