Hangosan kiáltom nevét
Az egyik forgatókönyv szerint bemegyek hozzá a dolgozószobába és ott találom őt ücsörögve, fáradtan. A hosszú éjszakák láthatóan kimerítették, fejét a súlyos mahagóni íróasztalra ejtette, hosszan lélegzett, mély álomba merülve.
Gyors pillantást vetek rá, megszemlélem a hosszú tarkóján végigfutó apró kis pihéket és elcsodálkozom, hogy haja tökéletesen megőrzi fazonját, pedig a feje félrebillent alvás közben… Aztán a légzését hallgatom.
Figyelmem most két kezére esik, melyek ott nyugszanak feje mellett az íróasztalon - a csuklóit is apró fekete pihékkel áldotta meg a sors, végig a kézfején, melyek ugyan nem túl nagyok, de mégis erősek és férfiasak.
És ahogy az már megszokott, érzem, hogy ébred fel bennem a vágy, miközben bámulom azt a lényt, mely számomra a legkívánatosabb a földön. Azóta érzem ezt a szinte leírhatatlanul heves vágyakozást iránta, mióta először pillantottam meg ott hátul, a hivatalnokok tömegében, a legelső munkanapomon. Egyenként mutattak be a stábnak, én meg már alig vártam, hogy végre odaérjünk ahhoz a titokzatos férfihez, akiéhez fogható mélyen ülő szemeket még sosem láttam, és aki ott állt hátul, egyenesen rám bámult… ám a bemutatásra mégsem került sor.
Miközben a stáb elvonult, én még megfordultam, hogy egy utolsó mosolyt villantsak rá… ő pedig még mindig ott állt és engem nézett.
Végigmentem a folyosón és alig tudtam leplezni térdeim remegését.
Csak hetekkel később tudtam meg, hogy ő az egyik főnököm… Edward.
Már épp fordulok vissza az ajtó felé, mert jólneveltségem azt diktálja, ne zavarjak olyan embert, akinek láthatóan pihenésre van szüksége, ám félúton megállok… csak még egy utolsó pillantást akarok vetni rá. Lábujjhegyen lépdelek közelebb hozzá, míg végül ott állok közvetlen mellette. Szívem hevesen kalapál, miközben kezemmel feléje nyúlok.
Ujjaim remegnek, mikor tenyerem lágyan a hátára teszem, belsőm vadul forrong már csak attól az érzéstől, hogy fehér pamutingét érinthetem. Nem tehetek róla… önkéntelenül is elkezdem cirógatni a hátát, eltelve ettől az érzéstől. Most felsóhajt, amitől megriadok, ám ahhoz nem eléggé, hogy elhúzzam onnan a kezem… erre képtelen vagyok. Egyre csak cirógatom, a vágy pedig növekszik bennem kezem minden simításával.
Fejét enyhén félrebillentve nyugtatja az asztalon, én pedig odahajolok, arcomat a tarkójához közelítve. Látom, hogy a bőrét simogató leheletem hatására az apró pihék az égnek merednek. Talán tudatában van, hogy itt vagyok?
Bár féltem attól, mit szólna ehhez az egészhez, mégsem tudtam abbahagyni - fura mód kábít el bőrének illata és felizgat, hogy teste oly finoman reagál kezem érintésére… így aztán még közelebb hajolok, míg ajkam lágyan a bőréhez ér.
Apró csókokat lehelek a tarkójára, azok az apró pihék kellemesen csiklandozzák ajkamat. Ő pedig minden egyes apró csókra megremeg, aztán észreveszem, hogy légzése most egészen más. Izgalmamban fel sem tűnik, hogy az én légzésem is igencsak megváltozott… gyorsabb és hangosabb lett.
Ajkaim most a füle felé araszolnak, mellkasomat és kezemet a hátának feszítem és egyből észreveszem, hogy szép arca libabőrös lesz.
Szeme nyitva, ám nyoma sincs benne tiltakozásnak vagy meglepetésnek. Tán mindvégig tudta, hogy én vagyok az?
Most felemeli fejét az asztalról, pillantásunk összeakad, arcunk oly közel van egymáshoz, hogy csaknem egy évvel ezelőtti találkozásunk óta most először nézhetek igazán azokba a mélyen ülő szemekbe. És csak várok, szinte félek attól, hogy mindjárt azt mondja, hagyjam abba, majd emlékeztet helytelen munkahelyi viselkedésemre… ám nem szól egy szót sem, én pedig hallgatólagos beleegyezésnek veszem. Arcunk úgy közeledik egymáshoz, mint valami lassított felvételen, míg ajkam végre az övéhez ér.
És szinte abban a minutumban elvesztem fejem a csókjától, ajkunk és nyelvünk tökéletes harmóniában mozog együtt, légzésünk elnyomja az iroda világításának zümmögését. Mozdulataink egyfajta táncra emlékeztetnek, szorosan öleljük egymást, míg végül ott állunk az íróasztal mögött.
Testét keményen hozzám préseli, ajkát le nem veszi a számról, én pedig hátradőlök, míg végül már ülök az asztalon. A testem sajog, mégis úgy érzem, még közelebb kell simulnom hozzá. Teljesen átadom magam neki és az iránta táplált érzelmeimnek.
Szinte már egy örökkévalóságnak tűnik, oly régóta szeretném kimutatni neki ezeket az érzelmeket. Most egy másodpercre félbeszakít és a már jól ismert pillantásával néz rám, mely mindig is némi szorongást keltett bennem, de vonzott is. Most jellegzetes mély tónusával - ahogy csak Edward tud megszólalni - azt kérdi:
- Mégis, mit művelünk mi itt?
Én erre szintén jellegzetes stílusomban mosolygok rá.
- Nem mindegy? - és hogy kétségeit gyorsan eloszlassam, máris a szájára tapasztom ajkamat, nyelvemmel utat keresve.
Kezét most szinte félénken csúsztatja le vállamról, lassan araszol a mellem felé. Magamban jót nevetek ezen, mert felismerem ezt a "de hiszen a főnöke vagyok" típusú aggodalmat, aztán úgy döntök, segítek neki, hogy ujjaival kitapinthassa a blúzom gombjait.
Most habozni látszik, mire kinyitom a szeme és kissé elhúzom tőle ajkamat… erre egy huncut vigyort villant rám, vidáman vonja fel sötét szemöldökét, aztán folytatja, amibe belekezdett. Ujjai másodpercek alatt végeznek a gombokkal, végül előtűnik fehér csipkés melltartóm. Először hallom, hogy halkan felnyög, amint végigpillant pompás, napbarnított mellemen, a finom anyagon átütő mellbimbóimon. Az izgalom teljesen magával ragad, miközben nézem, milyen örömmel tölti el őt bőséges keblem látványa.
Fejét most lehajtja, ajkával érintve a mellem, miközben gyengéden félrehúzza a csipkés melltartómat.
Egy pillanatra sem veszi le rólam pillantását, miközben lassan apró köröket ír le nyelvével merev mellbimbóim körül. Egész testemben reszketek a gyönyörtől, amilyet csak el lehet képzelni. Nem is tudom, mi az izgatóbb: az, hogy a nyelve végre a bőrömhöz ér, amire már oly régen vágytam, vagy a folyamatosan pillantásomba fúródó tekintete, mely egy pillanatra sem lankad. Mintha csak most vette volna észre, mennyire vágytam már őrá és mindarra, amit most velem megtehet.
Tovább dolgozik a fantáziám; még mindig a mellbimbóimat nyalogatja és mélyen a szemembe néz. Halkan nyögdécselek…- önkéntelenül is. Most két kezembe fogom arcát, ajkát ismét az enyémhez húzom, úgy suttogom:
- Azt akarom, hogy belém hatolj!
Kezem lecsúsztatom a nadrágszíjához, rántok rajta egyet, majd kicsatolom, végül lehúzom a cipzárját. Szinte elviselhetetlenül tombol bennem a türelmetlenség, mikor benyúlok, hogy végre elvegyem azt, amire annyira vágytam. Megragadom keményen álló farkát és előhúzom a hűvös irodai levegőbe. Hosszú, kemény és kecses - mint ő maga… vagyis tökéletes.
Most megint nekidőlök az íróasztalnak, továbbra is fogom őt - még egy pillanatra sem akarom elengedni. Érzem, ahogy a dákója növekszik ujjaim közt és ez szinte diadalmas érzéssel tölt el. Szorosan köré fonom a lábaimat, amitől a szoknyám teljesen felcsúszik.
Ajkai továbbra is az enyémen kalandoznak, én pedig önkéntelenül is újból a két kezembe fogom arcát és keményen préselem száját az enyémre… ő pedig úgy csókol, mint egy félisten. Aztán nedves combjaim közé siklik és érzem, ahogy ízlelget - húsa a nedveimen csúszkál, de még nem hatol be. Szinte már egy örökkévalóság óta vágyom erre a férfira, és elviselnék tőle bármilyen édes kínzást, ami csak eszébe jut. Már szinte kibírhatatlan, ahogy férfiasságával lágyan csiklandoz, én pedig egyre húzom-vonom magam felé, hogy minél közelebbről érezzem.
Nyelveink egymással járnak táncot, én eközben kigombolom az ingét, gyors mozdulatokkal szabaddá teszem szőrös mellkasát, égve a vágytól, hogy bőrét az enyémen érezzem.
- Tudod, mióta várok már erre? - mondom a fülébe lélegzetvisszafojtva.
Ő csak mosolyog, amitől én szinte elolvadok. És miközben csodálatos mosolyában gyönyörködöm, ő belém nyomja hosszú farkát.
Egyetlen mély lökéssel, ami mind érzelmileg, mind fizikailag olyan hatást gyakorol rám, amilyenről még csak nem is álmodtam. Testünk tökéletesen egymásba olvad, miközben ő lassan ki-be csúszkál nedves belsőmben. Arcunk egymásnak simul, mellkasunkat csak a meleg pára választja el… és én érzem minden kis porcikáját.
A csendes irodát forró, nedves bőrünk és diszkrét vanília parfümöm illata tölti meg. A csendet csupán halk nyögdécselésünk és az a hang töri meg, ahogy ki-be csúszkál bennem. Hüvelyizmaim most szorosabban fogják férfiasságát, testem pedig megremeg. Szó szerint érzem, ahogy testnedveim kicsordulnak belőlem!
Minden ízemben elönt a gyönyör, ő pedig rám hajol és szenvedélyesen csókol… így jutok a csúcsra.
Belső izmaim minden kis rángása közelebb hozza őt a végkifejlethez, míg végül beteljesedik. Érzem, hogy remeg a testem, miközben ő lüktet bennem, kitöltve belsőmet meleg életnedvével.
Hangosan kiált fel eksztázisában, ami muzsika füleimnek. Mióta vártam már erre… hogy végre megtörjem iránta érzett vágyaimmal azt a kemény, szorongást keltő felszínt, amit kívülről mutatott.
- Edward, óóó… Edward… Hangosan kiáltom nevét… így térek vissza ebből a transzhoz hasonló állapotból a valóságba.
Fekszem az ágyamon - egyedül. A saját hálószobám az, amit vanília parfümöm és saját nőiességem illata tölt meg… ujjaim még mindig nedvesek saját magam érintésétől… Lehunyom szemem és ismét hangosan mondom az ő nevét, hogy fantáziám világa ezzel egy kicsit valóságosabbnak tűnjön. Hangosan mondom nevét, hogy jobban érezze közelségemet. Hangosan kiáltom nevét… hisz egyebet sem tehetek.
Ha szeretnél még több szextörténetet olvasni, kattints ide!