Az üvegkalitka irodán át az egész város látszott, a fények kinyúltak már, köd kúszott be az óceán felől. A főnök elgondolkodva bámult kifelé, mint aki nincs is jelen. Utáltam neki dolgozni, mert annak tetejébe, hogy mindig túlóráztam miatta, még bele is zúgtam, amint először találkoztunk, még a liftben, amikor interjúra jöttem. Felvett, de gonoszul kihangsúlyozta, hogy értékeli teljesen jellegtelen kinézetemet, nem fogom elvonni a figyelmét a munkáról. Azt hittem, elsüllyedek szégyenemben. Azonban hét hónap távlatból, igazat kellett neki adnom: az vagyok, a nőkhöz képest, akikkel randizni szokott. Azt nem mondanám, hogy lett volna zsánere, ha csak az nem, hogy a nő legyen tökéletes! Makulátlan bőr, karbantartott test, művészi frizura, mesteri smink. Azért a jó fizetés kezdte feljavítani a ruhatáram és igyekeztem legalább minimális sminket magamra kenni reggelente, mást nem a metrón, idefelé jövet. Na, a hosszú barna hajam legtöbbször kontyban volt, kinek van ideje állandóan bodorítani, egyenesíteni? A tűsarkúakat ki nem állhatom, de gyakran részt veszek tárgyalásokon vele, így a kényelmesebb teli talpú cipőkre kattantam rá.
Halkan kopogtam az ajtón, de nem hallhatta, mert nem néz fel. Indulnék már haza, de előtte még át kell adnom neki egy rossz hírt: péntek ellenére nincs kivel kimennie, a legújabb kiszemeltje sajnálkozva bár, de lemondta, amíg ő a telefonon tárgyalt az előbb. Közelebb lépkedek, hátha meghallja vére, hogy itt vagyok.
– Uram, szeretném lezárni ezt a hetet, ha nem bánja – mondom halkan.
Végre rám néz, halványan elmosolyodik. Még a fáradt, borostás arc is csak még szexisebbé teszi, sötét szemében talán most először látok szomorúságot. Azért sejtettem, hogy a magabiztos mosolya csak álarc.
– Persze, zárja csak le! Menjen már haza! – az asztali számítógépére pillant. – Nekem is indulnom kéne!
– Az a helyzet, hogy a vacsora partnere lemondta a találkát az imént, de a lelkemre kötötte, hogy feltétlen mondjam meg, hogy a hölgy bármikor nyitott egy újabb randira!
– A francba! – csalódottan levágja magát a székébe, aztán, mint valami vadászkopó, a levegőbe szimatol, megáll bennem az ütő egy pillanatra, mert úgy néz rám, mintha valóban préda lennék. Az istenit! Miért kezd lüktetni az ölem ettől a pillantástól? – Mi ez az illat?
– Új parfüm, zavarja? – próbálok ártatlan arcot vágni, azért hátrálok két lépést az ajtó felé. – Születésnapomra kaptam – próbálom mosollyal leplezni a zavarom.
– Hm, kitől kaptad? – nyugodtan hátradől a székén, de le nem veszi szemét az arcomról.
– Magától – nyögöm ki.
Felnevet. A feladataim közé tartozik, hogy észben tartsam a kollégák, ismerősök, és családtagok születésnapját és ajándékot küldjek nekik a főnököm, David Boro nevében. Mikor felvett, kikötötte, hogy természetesen magamat se hagyjam le a listáról. A parfüm ára jóval a megszabott pénzkeret alatt volt.
– És mit kaptál még tőlem?
– Ennyi, elvégre új munkatárs vagyok, talán jövőre megérdemlek valami nagyobb ajándékot.
Megint nevet, az asztalra támaszkodik, és úgy néz.
– Gyere közelebb! – utasít rekedt hangon, amitől libabőrös leszek.
Tudom, mit akar és azt is, ha megengedem neki, akkor nincs visszaút. Sokszor fantáziáltam erről a pillanatról, de sosem gondoltam, hogy valaha is bekövetkezik. Bármennyire szeretném is, hogy az asztalra döntsön és magáévá tegyen, muszáj a józan eszemre hallgatnom. Összeszorítom a számat és megrázom a fejem, csalódnom kell az önkontrollomban, mert képtelen vagyok egy nemet kinyögni.
Szeme villan egyet, rossz volt a válasz, mérges lehet, de én csak hátrálok az ajtó felé.
– Visszautasítasz? – hangjában hitetlenkedés.
Összeszedem minden lélekjelenlétem.
– Azt hiszem, ez az okos döntés, hosszú volt a hét, tudom, hogy kellemetlen randi nélkül maradni, de biztosan összefut valakivel az étterem bárjában, aki érdemes a figyelmére, nem olyan jelentéktelen, mint én – próbálok mosolyogni.
Felugrik és az asztal másik felére jön, csak néhány lépésre tőlem megáll, mégis legszívesebben elszaladnék a mosolya láttán.
– Próbálsz lebeszélni magadról? Érdekes! Barátod van?
El se hiszem, hogy ilyen mentőövet dob nekem, csak annyi a dolgom, hogy bólintsak, de az hazugság lenne, már lassan másfél éve egyedül vagyok. Képtelen lennék hazudni neki! Különösen, amikor ilyen áthatóan néz! Azonnal rájönne, hogy füllentek!
– Nincs – olyan halk a hangom, csoda, hogy meghallotta.
– Honnan a francból szeded, hogy jelentéktelen lennél?
– Ön mondta, mikor felvett – rápillantok, de rögtön megbánom, mert még közelebb jön, már érzem az illatát.
– Ilyen bunkó voltam veled és mégis elfogadtad, hogy nekem dolgozz? Ennyire nincs önbecsülésed?
Remélem, a feléje küldött gyilkos pillantás magáért beszélt és végre békén hagy.
– Mióta nincs barátod? – oly ártatlanul kérdezi, pedig tudom jól, hogy kíméletlenül felhasználná ellem, ha elárulom neki, mióta nem voltam pasival.
Újabb gyilkos pillantás, már állom a tekintetét. Szeretem ezt a kényelmes életet, ami ezzel a magas fizetéssel jár, semmi kedvem elveszteni, csak azért, mert a főnökömnek senki más nincs a keze ügyében, akit meghágjon!
– Akkor mennék is, ha nincs már rám szüksége, uram! – a máskor oly ártatlan kijelentés most egész más jelentést kap, ezt látom az arcán és idegesen az ajkamba harapok.
A következő pillanatban megindul felém és én a csukott ajtóig hátrálok előle, hozzányom, combomon érzem meredező farkát, érzem forró tenyerét derekamon a ruhám vékony anyagán át, nagyon közel hajol hozzám, lehelete a nyakamon.
– De, szükségem van rád – suttogja és a nyakamra hajol, csókolja, harapdálja.
Elég erőtlenül bár, de megkísérlem eltolni magamtól, vagy csak a mellkasát tapogatom? Lehunyom a szemem, próbálom összeszedni magam, hogy hangot adjak nem tetszésemnek, még akkor is, ha a puncim már olyan nedves, hogy akár azonnal megdughatna.
Végigsimítva oldalam, combom külső részét, leguggol, hogy megragadja a ruhám szélét és már húzza is felfelé. Kihasználom a lehetőséget és megpróbálom feldönteni és kiszökni az ajtón, de hamar visszanyeri az egyensúlyát, vad tekintettel ismét az ajtóhoz présel, mindkét kezem a fejem fölé emeli, és olyan erővel csókol meg, hogy összekoccan a fogunk. Vastag, húsos nyelvét ajkaim közé erőlteti, ki-be húzogatja, mintha kúrná vele a szám és persze ő is erre gondolhat közben. Megremegek és elégedetten néz rám, mosolyogva újra csókol, most játékosabban, helyet hagy nekem is, hogy viszonozhassam, de nem teszem. Még mindig haragszom rá, amiért ilyen helyzetbe hozott, különösen, hogy a testhelyzet ennyire felizgatott. A volt barátom csak egyszer volt képes eljuttatni a csúcsra anélkül, hogy magamhoz kellett volna nyúlnom. Egyszer túl sokat ivott egy bulin és utána még szexelni akart, én pedig visszautasítottam. Erre ugyanígy lefogott és olyan vadul kefélt, hogy pillanatok alatt elértem az orgazmust. Derengeni kezdett, hogy engem az ilyesmi indít be igazán, de utána hiába próbáltam rávenni egy kis játékra, nem vette a lapot, én meg féltem, hogy furcsának tart, ha azt mondom neki, hogy legyen velem erőszakos.
David fél kézzel is megoldotta a ruhám felhúzását, egyik kezével már a meztelen combom markolássza, a másik kezével kitartóan lefog.
– Dana – morogja a nevem a dekoltázsomba. – Megbolondítasz! – mondja, ahogy a keze becsusszan a combjaim közé.
Elönti arcomat a pír. Szégyenemben, amiért nyilvánvalóvá vált, mennyire kívánom, a bugyim már teljesen elázott és a kéjtől, amit az érintése okozott, pedig csak a bugyimon húzta végig a kezét. A csípőm ösztönösen felé nyomom és több noszogatást nem is vár, a kezét a bugyimba csúsztatja, a középső ujja a nagyajkak közé nyomul leghátul, a hüvely bejáratát dörzsöli, mielőtt belém nyomja. Felnyögök és ő ismét vadul csókol. Legszívesebben sürgetném, most már nem érdekelnek a következmények, már mindegy. Érezni akarom, ahogy felnyársal. Az ujját közben a csiklómra nyomja és köröz vele, amitől majdnem elélvezek, de abbahagyja. Tudom, hogy a sliccét nyitja ki és a zsebéből előkerült óvszert húzza rá. Látni akarom a farkát, de még mindig lefog és a szobában a félhomály egyre sűrűsödik.
A csípőjére húzza az egyik lábam, farka meztelen combomhoz ütődik. Tekintetünk összekapcsolódik, ahogy a félrehúzott bugyim mellett a makkját a puncimhoz illeszti. Az érzés vadító, rámozdulok a csípőmmel, mire teljesen megvadul. A farkát hatalmasnak érezem, pedig a hüvelyem síkos. Amint a dorongjának a vége a méhszájhoz ütődik, vissza kirántja és ugyanolyan erővel löki vissza, mire én már nem tudom visszafogni magam, felnyögök. Ezután azonnal magas fokozaton pumpál, pillanatok alatt átizzadja az ingét, de láthatólag nem érdekli. Még életemben nem élveztem el ilyen gyorsan! Megérezte és leáll, megtartja elernyedő testem.
– Még, hogy jelentéktelen! – morogja a számba, mielőtt ismét birtokba venne a nyelvével is. Ezúttal végre viszonzom.
Végre leengedhetem a kezem, ő pedig a fenekem alá csúsztatja mindkét kezét, hogy megemeljen. Lábaim összekulcsolom a fenekén, és ő újra megmozdul bennem. Néhány laza mozdulat után hozza az előző formáját, keményen dug, puncilé csöpög a padlóra, én már minden gátlásom elveszítem, egyre hangosabban nyöszörgök és istent emlegetem, mert érezem, hogy ismét elmegyek. Ez nem lehet igaz! Nem lehet ennyire jó vele! Ebbe belehalok! Más pasik még egyszer se tudnak kielégíteni. Erre itt már másodszor remeg mindenem a mindent elsöprő orgazmustól! A duzzadó farkára szoruló puncim megteszi nála is a hatását, vadállat üvöltéssel, rázkódva elélvez.
Kicsusszan belőlem, de utána se enged el, hanem még hosszasan csókolózunk, olyasmiket suttog a fülembe, hogy fantasztikus vagyok, meg régen élvezett ekkorát, nem veszem komolyan, feltételezhetem, hogy minden nőjének ezt mondja.
Amikor végre bemegy a fürdőszobába, még hallom, hogy hozzám beszél, de kihasználom az alkalmat, hogy lelépjek. Zombiként igyekszem haza, ölem forró és még sokáig lüktetett az átéltek után. Még sosem élveztem együttlétet ennyire, mégis szomorúnak és üresnek érzem magam.
Az alkalmi szexet nem nekem találták ki, túl érzelgős vagyok én az ilyesmihez! Bár borzasztó lett volna vagy csak közepes! De nem az volt! A hatása még álmomban is kísértett. Kielégítetlen lüktető puncival riadtam fel az éjszaka közepén, álmomban David kényeztetett a lehető legkülönbözőbb módon, de felébredtem, mielőtt megdugott volna. Vonakodva magamhoz nyúlok, a megszokott mozdulattal, de ez most olyan sajnálatra méltó, olyan elszomorító. Gyorsan a csúcsra juttatom magam, hogy aztán hangosan felzokogjak.
A mobilomról sebtében felmondó levelet írok és elküldöm az email címére.



Ha szeretnél még több szextörténetet olvasni, kattints ide!

Azt sem tudtam, hol áll a fejem, kapkodtam, bevertem a lábujjam az ajtó sarkába, lefejeltem a konyhaszekrényt, és kishíjján felrúgtam a felmosó vödröt, tele vízzel.. Egyszóval szar napom volt.
2 hónapja költöztem Gáborhoz, eg...

Magamról annyit, hogy huszonegy éves srác vagyok, Robinak hívnak, szeretek a lányokkal meg a számítógépekkel foglalkozni. De azért ha lehet, akkor inkább a lányokkal. :)

A nevek a valóságban is ugyanezek, de a helyet nem ...

Én azelőtt még soha nem gondoltam arra, hogy milyen lehet egy lánnyal. Inkább azon járt a fejem, hogy milyen lehet egy fiúval először lefeküdni. Akkor Petra már nem volt szűz. Teltek a hónapok, egyik buli jött a másik után, amikor elk...

A francba! Biztosan lemerült a nejem telefonja.

Na, valószínűleg most meg már hátulról döngetheti ez a kölyök feleségemet. Hát nem azért küldtem, és engedtem én oda ezt a szemtelenül tolakodó kölyköt, hogy az asszon...