Pár csepp érzés
Minden csepp vÃz forrón és simogatóan gurult végig a hátamon. Mintha ezernyi kicsi masszÃrozó ujj rendezetlen táncát láttam volna a bÅ‘römön. Érzékek forró játéka, melyek perceket tán órákat tarthattak, az időérzékem teljesen elvezett. Csak arra koncentráltam, ami kikapcsol, ami elvonja a figyelmem a tényrÅ‘l, hogy ismét fáj minden tagom, hogy nem bÃrom azt, amit magamnak terveztem el, a testem a maximális feletti terhelést szenvedte, és most megérdemelte a kényeztetést, hogy visszanyerje azt az energiát, amit kicsavartam belÅ‘le. A levegÅ‘ már fullasztóan párás, és meleg lett.
De most nem érdekelt, mert szauna hÃján csak a gÅ‘zfürdÅ‘ eme kezdetlege formája maradt, egy olyan helyen, ami nélkülöz minden luxust, minden extrát. A vakolat már potyogott, a csempébe ezer éve belefaragott szÃvecske virÃtott, két semmit mondó monogrammal. Az egész inkább egy lerobbant szocreál épületre emlékeztetett, egyáltalán nem jutott volna eszembe, hogy az iskolám már a rendszerváltás szüleménye, és ebbÅ‘l kifolyólag modernnek és szépnek kéne lennie. Talán pont ebben volt a varázsa, hogy nem volt tökéletes, mi tettük azzá, az érzésekkel, a cselekedetekkel, a gondolatainkkal. Fiatalok voltunk és szabadok, erkölcsösek és erkölcstelenek, vadak és érzékiek, okosak és buták, szépek és olykor rém csúnyák. Nem az iskola határozott meg minket, mi határoztuk meg az iskolát. És most itt álltam ebben az ódonnak ható zuhanyzóban, én, aki végzÅ‘s lettem, akire felnéztek az alsóbb tagozatokban. Itt álltam egyedül a gondolataimmal és az érzésekkel, amiket magamnak okoztam, mert csak én tudtam mi is hiányzott nekem igazán.
A kényeztetés, amit magamnak okoztam ráterelte a gondolataimat, arra, akit nem kaphattam meg, aki mindig szendén mosolyogott rám, ha látott, róla az érett nÅ‘rÅ‘l, aki bár sokkal nem, de annyival pont idÅ‘sebb nálam, hogy a tanárnÅ‘m lehessen. Nem tehettem semmit, nagyon kÃvántam, minden porcikáját, minden gesztusa, minden mozdulata hatott rám, és felkeltette a figyelmemet. Behunyt szemmel képzelegtem a pillanatról, hogy a cseppek helyett az Å‘ keze simÃtja végig a hátam, az Å‘ forrósága tompÃtja a fájdalmaim. Kinyújtott kezeimet a csempének feszÃtve hajtottam le a fejem, és hagytam, hogy a forró vÃz elmossa ezt a képzelgésem. Nem sikerült egyre nagyobb volt az érzés, egyre messzebbre szárnyalt a fantáziám, már nem voltam ura a gondolataimnak. A kezeit éreztem a hátamon, finoman cirógatva simogatott, minden apró pontot megfogva, megszemlélve, érezve az apró idegek feszülését, melyet a tapintása okoz. Nem sietett, csak lassan érzékien és türelmesen kényeztetett, hagyta, hogy a kezét a reakcióim vezessék.
Minden mozdulata ingerek ezreit okozta, minden pillanatban úgy éreztem magam, mint amikor a csúcsok csúcsára érek, remegek, és az eszemet vesztve feszül bennem a tudat, próbálom azt a pillanatot megfogni és megtartani, nem ereszteni, magamba zárni örökre. A kezei elindultak, a mellemen és a hasamon tettek csodát, remegtem és nem hittem el, hogy ez létezhet, hogy ilyen érzéseket tud okozni a nÅ‘ érintése. Felemeltem a fejem, hátrahajtottam, az égre nézve vártam, hogy ezt a fantáziát majd megszakÃtja az arcomba rohanó vÃzcseppek érzése. A vÃz végigfolyt az arcomon, le a nyakamra, a vállamra. Olyan érzést hagyva maga után, mintha a nyakamat csókolná, mintha a fülembe suttogná a kérdést: ,,szereted ezt?". Olyan érzéshullám kavart végig, amit nagyon régen nem éreztem. Ahogy a csókját, a fülem tövén éreztem, tudtam, végem van, ennél jobban nem lehetett eltalálni a pontot, ami bepörgeti az egyébként is szárnyaló fantáziámat és vágyaimat.
Olyan érzékkel találta el az ütemet, olyan szelÃden és kényeztetÅ‘en simogatott, hogy beleborzongtam, a lábam megremegett, nem tudtam tartani tovább magam. Összecsuklottam. Ez most nem volt kellemes, szúró fájdalom hasÃtott belém. De nem engedett, a gondolataim tovább száguldottak. Kinyitottam a szemem, és nem hittem a látványnak, ott térdelt elÅ‘ttem a maga tökéletességében, ijedt arcán a vÃzcseppek gurultak végig, és nézett rám, azokkal a csodálatos zöld szemeivel. ,,Jól vagy, nincs bajod? Nem ezt akartam, bocsánat!" Ez a suttogás visszatérÃtett, elfelejtettem a fájdalmakat, és ismés végigrohant rajtam az érzéshullám, amit pillanatokkal elÅ‘tte éltem át. Behunyt szemmel csak bólogatni tudtam, megragadtam a kezét és az arcomra tettem, hagytam, hogy saját életre keljen, és a maga útját járja. Puha volt az érintése, mint mikor a selyem-kendÅ‘ finoman suhan az ember bÅ‘rén. A forró vÃz rohant át az arcomon, de még ezen keresztül, csukott szemmel is éreztem a leheletét, tudtam odahajolt hozzám. Hagytam, irányÃtson, azt tesz, amit akar. Az övé vagyok, a rabszolgája lettem az érzékeknek, amit nekem nyújtott.
A csókja forró és lassú volt, a kezei simogatóan ölelték át a nyakam, miközben ujjai apró finom cirógatásba kezdtek. Nyelvünk táncot járt, testem remegett a vágytól a kezeimmel akartam érezni a nÅ‘t, akire annyit vártam, akire ennyire vágytam. Magamhoz húztam, az ölembe ültettem, és élveztem, ahogy a vÃz mindkettÅ‘nk bÅ‘rét végigjárja. Ahogy a testünk összeolvad a ránk zuhogó forróság alatt. Kezeink örömtáncot járva indultak tovább, hol vadul és forrón, hogy érzékien és lassan, minden pontot minden jelzést éreztünk és értettünk, minden örömre öröm volt a válasz. Ajkai forró bélyegként csúsztak a testemen, belém kóstolva, harapva. Viszonozni akartam az örömöt, a kéjt, amit én kaptam, csak tudni azt minden pillanat, ami kettÅ‘nk közt zajlik egyedi és mással megismételhetetlen lesz.
Valami rózsaszÃn ködbe burkolózott élményvilágba csöppentünk, ahol a vágyak, az érzékek és az érzések egy szétválaszthatatlan csomóvá, egy megtörhetetlen egységgé váltak, ahol minden egyes pillanat egy örökkévalósággá, minden érintés egy külön orgazmussá vált. Egy olyan élmény részese lettem, ahol az egyes részek, mozdulatok nem léteztek külön, csak egy nagy megfoghatatlan csodát alkottak. Olyan csodát melynek egy része, a végsÅ‘ felvonása volt a teljes eggyé válásunk, mely katartikus élményt adott és elsöpört minden ésszel felfogható testi örömöt. Tudtam jól, hogy ez valaminek a kezdete volt, valami olyannak, amit soha nem felejtek el. Éreztem a forróságot a leheletén, éreztem a forróságot a testében, éreztem a remegést, a vágyat, az örömöt, a kiteljesedést. Ezt az érzésvihart, kiégett de pörgÅ‘ tudatom, már nem tudta elviselni. Hihetetlen remegések közt sötétült el a világ elÅ‘ttem.
Nem tudom mennyi idÅ‘ telhetett el közben, de ébredéskor a zuhanytálcán ülve, éles fejfájással ébredtem, mégis valami megkönnyebbülés, valami felszabadultság lett úrrá az agyamon. Valami olyan boldogság, amit már régen éreztem. Nehezen feltápászkodtam, és azon tűnÅ‘dtem, vajon meddig tartott ez a kábulat, ez a csodás vÃzió. Visszamentem, az öltözÅ‘be magamra kaptam a gönceimet, és elkezdtem összepakolni az edzésre használt ruháimat, közben azon tűnÅ‘dtem, hogy valaha volt-e ilyen valóságosnak ható, álmom, álmodozásom. Olyan élethű volt, olyan valóságosnak tűnt, akár még meg is történhetett volna. Kiléptem a tornaterem ajtaján, és elindultam hazafelé, közben álmaim tanárnÅ‘jét láttam a tanáriból kilépni. Szélesen mosolygott, és felém közeledett, éreztem, hogy a kötelezÅ‘ udvariasság következik.
- Jól érzed magad? - kérdezte csilingelően kacagó hangon.
- Igen tanárnő, azt hiszem.
- Akkor jó, szárÃtsd meg a hajad, meg fogsz fázni, egyébként is olyan sápadt vagy. - mondta, és nagy mosoly kÃséretében fordult el tÅ‘lem. Fordultában hirtelen vÃzcseppek csapódtak az arcomra, és ekkor figyeltem fel rá, hogy a haja csurom vÃz. Még egyszer visszanézett rám, mosolygott egyet, amelytÅ‘l még gyönyörűbbnek tetszett a szememben, aztán befordult vissza a tanáriba.
Ha szeretnél még több szextörténetet olvasni, kattints ide!