A barátnőm öccse egy shemale
Tomi a legjobb barátom, a középiskola óta mindig együtt lógunk. Huszonöt éves fejjel néha még előfordul, hogy baromságokat csinálunk, de ez egyre ritkább, Tomival azonban a kapcsolatunk töretlen. Valahogy úgy alakult, hogy az utolsó egy-két évben legtöbbször egy csehóban vagy nálam találkoztunk, még a szüleivel él, és nagyon meglepődtem, amikor annyi idő után újra hozzájuk mentem. A verőfényes, őszi, Szombati nap, még a nyarat idézte.
Tomi fürdött, a szülei nem tartózkodtak odahaza, így nézelődtem egy kicsit szabadabban. A barátom szobája mit sem változott, azon gondolkodtam, meddig fog még a családjával lakni. A lakás szép, tágas, egyik fala majdnem tiszta üveg, a hangulatot emeli a terméskövekből emelt terasz.
- Vehetek egy kólát? - kérdeztem Tomit, aki törölközővel a derekán lejtett a szobája felé. Széles mellkasán vízcseppek, szőke haja vizesen tapadt a fejére.
- Szolgáld ki magad. Sör is van!
Épp az első kortyot ittam, amikor belibben egy vékony lány, vörös felsőben, mini szoknyában. A lány ajka enyhén elnyílt a csodálkozástól, megdermedt egy pillanatra, én is megilletődtem, még sosem láttam azelőtt. Egyszerre kezdtünk el beszélni, aztán elhallgattunk.
- Én a Laci vagyok, a Tomi haverja. – törtem meg a csendet.
- Tudom. Én meg az öccse.
- Mi van?
- Jaj, hogy neked ilyenkor is travikurvát kell játszani, húzzál innen!
- Otthon vagyok, azt csinálok, amit akarok!
- Muszáj volt leégetned Laci előtt is? Kifelé! - Tomi elkezdte kifelé tuszkolni a testvérét, azaz Zsomborkát, ahogy nevezni szokták. El is feledkeztem a fiúról, csendes, jó gyerekként emlékeztem rá. Majdnem megtévesztett, teljesen úgy nézett ki, mint egy lány, igaz elöl lapos, akár a deszka, de hátsója formás, arca is szép, körmei halvány gyöngyszínűre lakkozottak, járása nőies.
- Ne bántsd - bújt elő belőlem a védelmi ösztön, nem tudtam nézni, ahogy Tomi a testes erejével rángatja az alig ötven kilót. - Nem érdekes, engem nem zavar. Miattam felesleges jelenetet rendezni.
- Elegem van belőle! - tartotta szorosan még mindig a karjánál fogva Zsombort - egyszerűen nem bírom elviselni. - Tomi helyes arca grimaszba tolult, kék szeme haragosan nézett.
- Na, engedd el, hagyd, ne rontsuk el a napot.
Tomi kelletlenül elengedte Zsombort, de remegett a feje is az idegességtől. Zsombi pedig durcásan felment a szobájába, a testvéréhez kísértetiesen hasonlító kék szemében könnyeket láttam.
- Én ezt nem bírom sokáig, anyámékat is teljesen tönkreteszi. Megvadult, bebeszélte magának, hogy meleg, azon belül is a női szerep kell neki. Travi vagy mi. Anyám fehérneműit ellopkodta, a lánykori ruháit átalakítgatja, ahhoz nincs pofája, hogy elmenjen venni sajátot.
- Mesélj az öcsédről, érdekes eset - kértem később a negyedik pohár ital után egy sörözőben. – Nem tudtam kiverni a fejemből Zsombor arcát, szemét, ahogy rám nézett. Különleges esetnek találtam, valami miatt elkezdett érdekelni. Tomiból minden választ úgy kellett kihúzni, terelte a szót. Az este azért kellemesen telt, hajnalig mulattunk, csajoztunk, táncoltunk. Másnap délelőtt azonban vendégem érkezett, még ágyban feküdtem, tulajdonképpen a csengő ébresztett. Albérletben élek, amióta szakítottam a barátnőmmel, egyedül, és elég ritkán keres valaki.
- Hát te?
Az ajtóban Tomi öccse állt, női ruhában, kisírt szemekkel.
- Az apámmal összevesztem…Nem maradhatnék esetleg egy-két napig? Csak, amíg…- nagyon meglepődtem, de nem vagyok szívtelen.
- Hát gyere be, maradhatsz persze, Tomi a legjobb barátom, de a másik szoba nagyon kicsi.
Zsombi könnyei eleredtek, még csak egy síró, félig lány, félig fiú hiányzott nekem.
- Jól van, majd rendeződik minden, akarsz róla mesélni? – Zsombor megilletődve ácsorgott, a piros ruhájában, még jó is állt neki. Néha felnézett lopva, a mellkasomat, combjaimat leste, akkor esett le, hogy az izmos testemmel még tetszhetek is neki, főleg egy szál alsóban. Ettől kicsit megijedtem, de azt a kis bizsergető izgalmat sehogy sem értettem, ami a félelem mellett elkapott. Talán, mert úgy nézett ki, mint egy lány, és a reakcióm is olyan lett, mintha lány bámulna. Zsombornak igen nagy szeme van, világra nyitott, óceán-kék pupillák. A cipő is jól állt a lábán, a fekete, pántos, alacsony sarkú, akár egy igazi nőn. Valahogy kicsit sem hatott nevetségesen, talán lánynak kellett volna születnie…
Zsombor a fejét lógatta, a fekete, kis táskája pántját szorította a feszítő csendben.
- Honnan tudtad hol lakom? – kérdeztem gyanakodva.
- Kis város ez, hamar meglehet tudni mindent.
- Aha, na, gyere, megmutatom a szobát. Jó lesz? – mutattam körbe a kis helyiségen. Zsombor pislogott a kis lukra, de ágy, szőnyeg, egy szék, ideiglenesen elment.
- Kérhetek valamit? - nézett rám pislogva.
- Még pedig?
- Hívj Zseliának, ki nem állhatom a Zsombort.
- Rendicsek - egyeztem bele.
Zselia rossz kedve meglepően hamar elszállt, csacsogott a fülembe egész délután, felforgatta a lemezeimet, elfoglalta a számítógépet, palacsintát is sütött, de előtte elugrott tojásért meg lisztért, utána pedig palacsintasütőért is képes volt elmenni… Nekem persze, hogy nincs olyasmim otthon, Andi, az exem nem szeretett főzni, általában készételt ettünk, vagy hideget.
Estére, annyira lefárasztott a vendégem, hogy elmondani nem tudom.
Éjjel nem győztem áldani magam a jószívűségemért, Zselia csörömpölt, nyitogatta hűtőt, nem tudtam aludni.
- Nem fejeznéd be? – A lány, mit mondok fiú, az egyik pólómat viselete, még mindig sminkben, a száján friss rúzs réteggel nézett velem farkasszemet. A pislantása, mozdulatai csábító kihívást rejtettek, akkor döbbentem rá, hogy arra ment ki a játék, keljek fel, menjek ki hozzá.
- Szóval mit akarsz?
- Szerinted? - nyalta meg a száját.
- Azt ne mond, hogy...
- De. Nem tudlak kiverni a fejemből, csak hadd szopjalak le egyszer, kérlek szépen.
- Szó sem lehet róla, mit képzelsz! A lányokat szeretem, csakis!
- Na és, nézz rám, én meg pont olyan vagyok, akár egy lány, semmi különbséget nem fogsz érezni, csak élvezned kell az egészet, és nagyon nagy örömet okoznál vele.
- Nézd kislány, vagyis Zsombor, ne hozz zavarba. Befogadtalak, maradhatsz pár napot, de ennél többet ne akarj tőlem.
- Szóval ronda vagyok - fonta össze a karját a melle előtt.
- Nem vagy, te is tudod, de én ilyesmire képtelen lennék, tényleg.
Előttem állt, elég közel.
- Kívánlak - nyögte. - Kérlek. - Egészen lebénultam, hozzám ért, a mellkasomra hajolt, apró, égető puszikat adott. Teljesen lebénultam, csak a farkam nem, mert az elkezdett keményedni, és remegtem is.
- Laci- ejtette a nevemet lágyan - menjünk a szobádba - én pedig zombiként követtem.
- Annyira tetszik a fekete hajad, meg a nagy barna szemeid, és hogy olyan izmos vagy, mint a bátyám.
Hát lány nekem még ilyesmit nem mondott, és az döbbentett meg, hogy őszintének tűnt.
- De, te akkor is fiú vagy, és ez nekem nagyon nehéz. Nem akarok bunkó lenni, nem szokásom, azt is nézem, hogy Tomi testvére vagy, de azt hiszem már így is túl messzire mentünk.
- Nem? Akkor nem engeded meg? - kámpicsorodott el.
- Ne haragudj, de nem én vagyok az embered. Úgy, hogyha kérhetem, akkor most menj vissza szobádba.
Zselia sírva és kelletlenül kivonult, keserű gondolataim támadtak, még lelkiismeret-furdalás is elkapott, de akkor is úgy éreztem, helyesen cselekedtem.
A farkam az még utána is állt, nem nyúltam magamhoz azért sem, csak forgolódtam az ágyban.
Halkan kopogtattak nemsokára, Zselia kulcsot kért.
- És hová mész éjnek-évadján?
- Pasi kell - pirult el - muszáj valakivel szexelnem.
- Nem engedhetlek el egyedül, az én felelősségem is lenne, ha történne veled valami.
Tudok magamra vigyázni, csak adj kulcsot, hogy ne kelljen felébresztenem majd.
- Maradj nyugton! Tizenhét éves vagy, igaz? Verd ki, vagy csinálj valamit, de nem mehetsz sehová!
- Szóval te is csak egy zsarnok vagy, mint a Tomi! Nekem kell valaki, aki ölel, megdug, megszopat, magához szorít. Magányos vagyok, senki sem szeret.
- Elég, azt mondtam nem mész sehová! - ezt megerősítve az ajtóhoz sétáltam és bezártam, a kulcsot pedig a párnám alá tettem.
- Jó éjt - oltottam le a villanyt a szobámban, nem törődve az ajtóban ácsorgó Zseliával.
Persze, hogy hisztizett a küszöbömön, a fülemre szorítottam a kezem, de úgy is zavart, az előszobában felkapcsolt villany megvilágította a parketten kuporgó alakját. Azt hiszem megsajnáltam, és azt akartam, hogy elhallgasson, megnyugodjon.
- Gyere ide.
Felém fordította a fejét, elhallgatott, kis idő múlva az ágyam mellett állt. Felhajtottam a paplant.
- Feküdj ide, ha csak valaki mellett akarsz aludni, akkor nem bánom, bár nem valami nagy az ágy, és legyen már csend. - Zselia kifújta az orrát, majd óvatosan az ágy szélére feküdt, aztán mocorgott, sóhajtozott.
- Rendben, bújj hozzám - nyújtottam ki a karom. A fiú mintha csak erre várt volna, odagördült az ölelésembe, még jól is esett, ahogy a vékony teste az enyémhez ért. Akár egy kistestvért, vagy a húgomat juttatta eszembe.
- Jó így? - igazítottam meg a párnát, hogy neki is jusson.
- Igen, nagyon.
- Akkor aludj szépen, majd én vigyázok rád.
- Jó - mormolta, a lehelete égette a bőröm. Aztán megszólalt.
- Annyira finom illatod van - szimatolt az arcomnál.
- Az arcszeszem, semmi extra.
- Fincsi. - Zselia helyezkedett, nemsokára nekem nyomta a csípőjét. A lélegzete felgyorsult, lejjebb csúszott, az arcát a mellkasomba temette. - Nyugton maradj! - szóltam rá erélyesen, amikor kicsi mozdulatokkal nekem nyomogatta a csípőjét. Nyüszített.
- Annyira felizgattál.
Levegőt is elfelejtettem venni, a fiú elkezdett apró puszikat lehelni a mellkasomra, akkor az jutott eszembe mit veszíthetek, ha engedek neki, és mit, hogyha nem, főleg azért, mert jól esett. Boldoggá tegyek-e egy kamaszt, és vajon el tudok-e magammal számolni? Mindig is kiegyensúlyozottan gondolkodtam, nem vagyok vehemens fajta. Azokban a feszült pillanatokban is mérlegeltem, talán túlságosan is földhözragadt vagyok, mint a legtöbb bak jegyű. Arra gondoltam épp ideje lenne valami kis őrültségnek.
Csak tétován mozdult a kezem, a fiú vállát simítottam, Zselia pedig felsóhajtott és annyira szenvedélyesen csókolta a bőröm, hogy teljesen begerjedtem. Mintha valami szexbomba lenne velem, nagy mellű, izgató vamp, elvesztettem egészen a fejem.
- Zsombor, vagyis Zselia, figyelj csak, most az egyszer, rendben?
- Ígérem. - válaszolta, akkorra már a köldökömnél járt, a keze hamarosan az álló péniszemet simogatta, remegett egészen, annyira kívánt és ez nagyon jól esett bevallom, hogy egy fiú is kívánatosnak tart. Megemeltem a csípőm, Zselia levette az alsómat, a combjaim közé fészkelte magát, a szemem már hozzá szokott addigra a félhomályhoz. A göndör fürtjeibe szántottak ujjam, puha, finom fürtök voltak, selymesek, és Zselia bőre illatos, bársonyos, simára borotvált. Csak az arcát simogattam, a vállát, a nyakához értem, ő pedig a herémet csókolta hódolattal, szenvedéllyel, a rudamat nyalta, marokra fogta, élvezte minden tettét, az érzést, engem.
Amikor elkezdett bólogatni a rudamon, olyan odaadással csinálta, hogy elmondani nem tudom, mint aki mindig is arra várt, hogy a faszom a szájában legyen. Egészen különleges élményt adott, nem csak azért, mert istenien szopott, hanem a hódolatával, odaadásával. Félig benyelt, megtekerte kicsit a farkam, amikor pihent a makkomon járt a nyelve, az árkot húzta végig a nyelve hegyével, aztán újra bólogatott. Amikor megszorítottam a vállát jelezve, hogy kész vagyok, a fiú akkor sem engedte ki a szájából a farkam, még jobban benyelt, a torkára ment a spermám, ő meg mind lenyelte. Nyögött akkor, amikor én, mintha velem élvezne, nagyon jól esett, még a kisujjamban is éreztem a kéjt.
- Köszönöm – nyöszörögte, majd elfordította szégyenlősen az arcát, a testét, és úgy nyúlt magához, pár rántás és elélvezett. Amikor felhördült, átéreztem az élvezetét.
Utána el kellett volna, hogy kapjon a bűn érzése, vagy valami hasonló, de nem bántam meg egyáltalán. A fiú félve nézett rám, feloltottam az olvasólámpát és belenéztem a szemébe.
- Többször nem fordulhat elő, de nagyon jó voltál, én is köszönöm. - Zselia szeme sarkában könnycseppek csillogtak, én meg csak mosolyogtam, és megpusziltam a homlokát.
Hamarosan elaludtunk, sikerült megnyugtatni a fiút, és fel sem fogtam, hogy átéltem első homoszexuális kalandomat.
Ha szeretnél még több szextörténetet olvasni, kattints ide!