Orvos-beteg kapcsolat extrákkal
Zsizsi idegességében folyamatosan keresztbe tette a lábait, hogy aztán megcserélje, majd kinyújtsa őket és kezdje előröl, miközben az orvosi rendelően ücsörgött. Ujjai képtelenek voltak abbahagyni a dobolást, szíve pedig hevesen dübörgött mellkasában. A Cosmo magazinba temette az arcát, aminek egy piros ruhás modell volt a címlapján, hogy múlassa az időt. Azonban egy pillanatra se volt képes a szövegre vagy a képekre koncentrálni. A cikk pedig, ami arról szólt, hogyan forrósítsuk fel a kedélyeket a hálószobában, a legkevésbé sem segített.
Mi sem lenne természetes, mint hogy valaki ideges legyen egy orvosi váróban? Az Zsizsi-ben kavargó érzések, azonban ennél jóval bonyolultabbak voltak.
Dr. Sziszka Shaw volt Zsizsi-ék háziorvosa a lány teljes eddigi felnőtt életében, ami az elmúlt hét évet jelentette. A doktornő a harmincas éveiben járt, azonban alig jelentek még meg ősz szálak a hajában és fiatalos arca és alakja miatt is mindenki jóval kevesebbnek saccolta volna.
A dolgok egy ideje már a megszokott rutin szerint folytak. A doktornő behívta őt, vérnyomásmérés, súlymérés, alap vizsgálatok, majd az észrevételek feljegyzése és búcsúzás.
Azonban az elmúlt időben Zsizsi egyre több kutató pillantás kapott, egyre többször fordult elő egy ottfelejtett kéz a combján vizsgálat közben, vagy néhány véletlenszerű simítás a mellein.
Zsizsi már kezdett azon merengeni, hogy ezek vajon tényleg csak véletlenek-e, vagy Dr. Csurka üzenni akar neki valamit. Nem. Ez biztos csak félreértés. Vagy mégsem?
A két nő annyira baráti kapcsolatban volt egymással, amennyire csak azt az orvos-beteg-kapcsolat megengedi. Sok mindenről tudtak egymással kapcsolatban. Tudtak róla, ha a másik randizgat valakivel, talált valami érdekeset egy butikban, hogy mit főz a másik vacsorára, vagy hogy milyen problémái vannak a munkahelyén. Azonban a doktornő vőlegénye pár hónapja felbontotta a jegyességüket, és nagyjából az volt az az időszak, amikor Dr. Csurka keze kezdett egyre bátrabb lenni, ha Zsizsi-ről volt szó.
Azonban Zsizsi is vágyott ezekre a találkozásokra. Kíváncsi volt, milyen messze mennek el a dolgok ez alkalommal, ugyanakkor abban se volt biztos, helyesen cselekszenek-e. Elvégre a háziorvosáról van szó. A doktornő nagyon vonzó volt és a mosolyától bárki lefordult volna a székéről. Zsizsi pedig egyre kényelmetlenebbül érezte magát ültében, ahogy rá gondolt.
Zsizsi körbenézett a váróteremben. Minden szék foglalt volt, azonban meglehetős csönd uralkodott, leszámítva egy-két zajongó gyereket.
Egy légzőmaszkos idős hölgy, egy férfi oxigén-palackkal a hóna alatt, és még sokan mások. Egyesek köhögtek, vagy az orrukat fújták. Nehéz volt véka alá rejteni a kinti téli hideget.
Zsizsi felsóhajtott. Kilenc óra volt, és az égiek se tudták volna megmondani, mikor fog ő sorra kerülni. A várakozó tömeget elnézve viszont valószínűleg úgysem lesz ideje többre egy gyors köszönésnél, egy sietős vizsgálatnál és aztán elköszönésnél.
A sarokba kifüggesztett tévé felé fordította a figyelmét, de egy szót se értett a műsorból, mert a gondolatai csak a doktornő körül forogtak.
Kényelmetlenül fészkelődött a székében, ujjaival dobolt a karfán, vagy épp a térdeire könyökölt és megtámasztotta állát.
Úgy egy óra múlva már úgy tűnt, mindenki mást szólítottak, csak őt nem. Talpra kászálódott és odasétált a recepciós pulthoz, hogy szerezzen egy kávét az ottani automatából. Néhány pohár után azonban olyan lett, mint a ketrecbe zárt tigris. Nem volt türelme leülni és kedélyesen elcsevegni a többiekről a havi számlákról és a balesetekről, amivel talán némi biztosítási pénzhez jutnak. Sokkal szívesebben látta voltna Dr. Csurkat.
A pultra támaszkodott és még egy csésze kávét elszürcsölt, miközben a rendelő ajtaját szuggerálta. Aztán az ajtó hirtelen kinyílt és egy nővér jelent meg, hogy Miss Dales-t szólítsa. Zsizsi-nek egy pillanatra a szíve is kihagyott. Reménykedett, hogy ő az egyetlen Miss Dales a teremben. Kényelmetlen lenne, ha aztán ismét vissza kellene vánszorognia várakozni.
Miután megmérte a súlyát, a vérnyomását és a testhőmérsékletét, a nővér leültette egy másik szobában, hogy ott várja meg Dr. Csurka-t.
Zsizsi lehuppant a vizsgálóasztalra. A papírzsebkendő-vékonyságú takaró összegyűrődött alatta, ahogy kényelembe helyezte magát. Nagy volt a kísértés, hogy elnyúljon és szundítson egy kicsit, különösen az átdolgozott éjszaka után.
Kigombolta szürke melegítője nyakát, hogy látni engedje mellei felső peremét. Csak egy atlétatrikót viselt alatta, ami alig ért feljebb mellbimbói vonalánál. Ez persze majd csinál némi kedvet a doktornőnek ahhoz, hogy megvizsgálja őket.
Mire észbe kapott, már a hátán feküdt és a lábaival harangozott az ágy szélén. Néhány pillanatra le is hunyta a szemét, de aztán azonnal felpattant, amikor egyre hangosabb beszélgetés neszeit hallotta meg odakintről.
Dr. Csurka volt az. Zsizsi szíve a torkában dobogott és érezte, hogy izzadtságcseppek gördülnek le a hátán. Hátravetette göndör, mogyoróbarna haját és kidüllesztette mellkasát. Hallotta a papírok surrogását odakintről, majd három apró kopogtatás hallatszott és már nyílt is az ajtó.
- Jó reggelt, Zsizsi! - lépett be az orvos. - Hogy vagy ma?
- Remekül, Dr. Csurka...
- Hagyd már ezt! Szólíts csak Lisának! Reméltem, hogy már egy jó ideje eljutottunk erre a szintre.
Zsizsi halkan kuncogott.
- Igen. Én is azt hiszem.
Zsizsi még sosem volt boldogabb, hogy itt lehet. Annak ellenére is, hogy semmi sem garantálta, hogy bármi említésre méltó is fog történni a vizsgálat során.
Lisának még magassarkúra se lett volna szüksége, hogy az átlagos nők fölé magasodjon. Barna haját lófarokban hordta, amiből néhány rakoncátlan tincs az arcába hullott. A mellei átlagosak voltak, a fenekén viszont bárkinek megakadt volna a tekintete. Fehér blúzt viselt köpenye alatt és tengerészkék szoknyát, ami tökéletesen harmonizált szemeivel.
- Szóval – pillantott a doktornő a lapjaira. - Egy teljes körű vizsgálatra jöttél.
Zsizsi fészkelődött egy kicsit az ágyon.
- Igen. Megint eljött az ideje.
Dr. Csurka feltette a sztetoszkópját és a megfelelő végét Zsizsi hátához érintette.
- Végy egy mély levegőt!
Zsizsi vére már attól lüktetett az ereiben, hogy a másik nő ilyen közel van hozzá. Beszívta a levegőt, miközben Sziszka feltűrte a melegítőjét és az atlétáját, Zsizsi pedig megborzongott a vágytól, ahogy a hideg fém a bőréhez ért.
- Aú! - ugrott egyet. - Ez hideg.
- Ne haragudj! Figyelmeztetnem kellett volna.
Zsizsi nem tudta figyelmen kívül hagyni a gondoskodó kéz finom simítását az oldalán, ami a hasa felé haladt. Sziszka érintése forró volt és hihetetlenül jól esett.
A doktornő Zsizsi elé lépett és olyan természetességgel ejtette kezét a fiatalabb nő felső combjára, mintha ebben semmi kivetnivalót nem találhatna senki az ég egy adta világon. Zsizsi érezte, ahogy ágyéka felforrósodik, ahogy átsuhant az agyán, hova máshová kívánná még azt a kezed.
Lélegzett még pár mélyet, majd megkérdezte: - Hallasz valamit?
Dr. Csurka elhúzta a sztetoszkópot a füleitől, ami miatt Zsizsi furcsán csalódottnak érezte magát.
- Nem túl biztató. Voltál beteg mostanában?
Zsizsi megköszörülte a torkát.
- A napokban krákogtam egy kicsit, igen. Olyan érzés volt, mintha lenyeltem volna egy marék szegecset.
- Értem. Felírok néhány gyógyszert.
- Köszönöm.
Dr. Csurka letérdelt Zsizsi elé és lesegítette a magassarkúját.
- Meg kell bizonyosodnom róla, hogy semmi nem szorítja el az ereidet – magyarázta, közben azonban kezei kellemesen masszírozták Zsizsi bokáit. A fiatalabb nő hátravetette a fejét és elmerült a doktornő gondoskodásában. Közben a finom érintés feljebb vándorolt a vádlijára és a gondos kezek azt is gyengéden masszírozni kezdték. Zsizsi olyan hangosan felnyögött az elégedettségtől, hogy azt a másik nőnek is meg kellett hallania.
- Minden rendben a lábammal? - kérdezte.
- Tökéletes – állt fel Sziszka. - Na és, hogy vagy mostanság?
Zsizsi az ujjaival játszott.
- Épp tegnap szereztem egy jó kis ruhát. Kellemes az anyaga és hátul egész nagy a kivágása.
Dr. Csurka enyhén félrebillentette a fejét és elmosolyodott.
- Ó! Jól hangzik. Lesz talán egy ígéretes randid?
Zsizsi-nek elszorult a torka. Már lassan azt se tudta, mint jelent egy randi, olyan régen volt része benne. Az volt a kifogása, hogy egész nap dolgozik és nincs is ideje rá. De valójában azóta, hogy az utolsó exe faképnél hagyta, még nem mert visszaülni a lóra. Amennyire tudta, Sziszka is ilyesmin megy keresztül. Talán ezért is érzett olyan szoros köteléket kettejük között.
- Nem tudom, hogy készen állok-e egy randira – mondta végül.
Sziszka nem válaszolt, majd a másik nő felé intett.
- Le tudnál vetkőzni deréktól felfelé? A melleidet is szeretném megvizsgálni.
Zsizsi belül ujjongott, ebből azonban kifelé csak az idegesség látszott. Sosem vetkőzött még le egy nő előtt sem.
Talán túl sokat is habozott, mert végül a doktornő készségesen segített kigombolni a melegítőjét és lehúzni a vállairól. Zsizsi áthúzta a trikóját a fején, majd, miután végzett, Lisára nézett és el sem engedte a tekintetével, miközben a háta mögé nyúlt, hogy kikapcsolja a melltartóját. Miközben keresett egy helyet, ahova letehetné a ruhadarabjait, a doktornő elővett egy ládát az ágy alól, hogy felé nyújtsa.
Zsizsi mellbimbói megmerevedtek a hűvös levegőtől és szilárdan mutattak Sziszka felé. A doktornő gyengéden masszírozta a melleit és finoman belenyomta ujjait. Zsizsi megborzongott az izgatottságtól.
- Ó, Istenem... - nyögött fel öntudatlanul.
- Ne haragudj! Kényelmetlen helyzetbe hoztalak? - nézett az arcába Sziszka, de közben tovább masszírozta a melleit.
- Nem. Csak ez olyan... jó érzés!
A doktornő tovább nyomkodta és simogatta.
- Nem értem, hogy egy olyan gyönyörű nő, mint te, hogy nem talál egy rendes férfit se, aki azért szeretné, aki.
Zsizsi félig a mennyei gyönyör birodalmában lebegett attól, ahogy a doktornő a mellbimbóit simogatta a hüvelykujjaival, így alig jutottak el az agyáig a doktornő szavai.
- Hm? Hogyan? - nyögött fel végül.
- Te mondtad, hogy nem állsz még készen egy újabb randira. Csak erre mondtam.
- Ó... oké... - mondta Zsizsi, mintha nem is emlékezne. - Ó, igen. Ne haragudj! Csak belefeledkeztem abba, hogy mennyire szeretem az érintésedet.
Sziszka az egyik mutatóujja köré csavargatta egy kósza tincsét.
- Nem kellett volna ennyire felizgassalak. Nem sokára végzünk a vizsgálattal.
- Ó! Oké – harapta be Zsizsi az alsó ajkát.
- Csalódott vagy, hogy hamarosan véget ér a vizsgálat? Érdekes eset vagy.
Zsizsi zavartan kereste a szavakat, hogy mit reagáljon.
- Ööö... nos, te is magányos lehetsz, nemde?
- Én is gyakran gondolok Zsoltra. Nem szeretnék, de csak úgy megtörténik. Néha csalódott vagyok, amikor csak a hideg ürességet találom éjszaka magam mellett az ágyban... Miért?
- Csak kérdeztem – sütötte le a szemét Zsizsi. Érezte, ahogy az arcába szalad a vér. - Ne haragudj! Talán jobb lenne, ha mihamarabb befejeznénk. Biztos vagyok benne, hogy a többi beteged már türelmetlenül várakozik odakinn.
Nem mondhatta el, hogy érez valójában. Most kisétál az ajtón és talán nem is látja majd a doktornőt újabb hat hónapig, amíg el nem jön a következő vizsgálat időpontja.
- Kérlek, vedd le a nadrágod és a bugyidat! - rántotta vissza Sziszka hangja a gondolataiból.
Zsizsi feltápászkodott az ágyról, kigombolta a nadrágját és letolta. A bugyija is hamarosan követte és csak a bokáinál állapodott meg. Aztán visszaült a helyére és kezeivel takarta intim testtájait. Nem volt benne biztos, hogy a doktornő mire kíváncsi, de zavarban érezte magát meztelenségéven.
Sziszka letérdelt elé és gyengéden széttolta a lábait. Zsizsi kényelmetlenül fészkelődött, ahogy várta a fejleményeket.
A doktornő a vállára tette a kezét, hogy kedvesen megnyugtassa, aztán gyengéden a combjai belsejét kezdte simogatni, az ágyéka felé haladva. Egy ideig gyengéden nyomkodta körbe a fiatalabb nő bejáratát, mielőtt ujja hegyével behatolt volna. Zsizsi hangosan felnyögött, miközben a kíváncsi ujj mélyebbre hatolt belé. Lábai remegtek, ahogy a doktornő olyan mélyre tolta az ujját, amennyire csak tudta, egy pillanatig ott tartotta, majd kihúzta, hogy aztán ismét belé hatoljon. Egy ideig mozgatta benne az ujját, amitől Zsizsi-nek egyre jobban rázkódott a csípője, bőrén pedig egyre sűrűbben gyöngyöztek az izzadtságcseppek.
Hirtelen elhúzódott.
- Ez is a vizsgálat része?
Sziszka egy kis lencsére csöpögtetett némi nedvet, majd a mikroszkóp alá helyezte.
- Miért is ne? Szeretek alapos lenni.
- De... én azt hittem... - motyogta Zsizsi.
- Mit mondasz? - nézett fel rá a doktornő.
- Semmit. Mi következik?
- Szeretném, ha az ágyra hajolnál, hogy megvizsgálhassam azt a formás fenekedet – bujkált egy sanda mosoly Sziszka szájának sarkában.
Zsizsi nem volt benne biztos, jól hallotta-e.
- Ho... hogyan?
Sziszka, úgy tűnt, elmerült a fantáziáiban, és beletelt egy pillanatba, amíg feleszmélt.
- Elnézést! Azt kértem, hogy hajolj az ágyra, hogy hátulról is megvizsgálhassalak.
Zsizsi beszívta a levegőt.
- Ez is az általános vizsgálat része?
- Igen. Ne aggódj! Ígérem, nem lesz olyan rossz, mint hiszed.
- Oké... - mondta Zsizsi, de várt még egy darabig, mielőtt felemelkedett volna, hogy megforduljon.
- Ne aggódj! Csak hajolj előre és engedd el magad!
Zsizsi nyelt egyet.
- Rendben, doki!
Az ágyra hajolt és kitolta a fenekét Sziszka felé. Nem tudta, mire számítson. Még sose történt vele ilyesmi és az agyában csak a barátai rémtörténetei keringtek.
Hallotta, ahogy Sziszka valamit magához vesz, majd érezte, ahogy némi hűvös gélt ken az ánusza környékére.
Aztán a doktornő ujjának hegye a fenekébe hatolt, hogy gyengéden kitágítsa a járatot. Aztán egy másik ujj is követte az előzőt, hogy most már mélyebben belé hatoljanak. Zsizsi megmarkolta a lepedőt és hangosan felnyögött. Az ujjak tovább mozogtak benne, ő pedig csak megállás nélkül nyöszörgött.
Megfeszültek az izmai és erősen markolta a lepedőt. Szemei szorosan lecsukódtak, amikor a doktornő másik keze az ágyékához siklott és mindkét lukába ujjak hatoltak. Zsizsi egyre hangosabban nyögött és bár már sajgott a feneke, nem akarta, hogy a vizsgálat abbamaradjon. Sőt. Még többre vágyott.
- Kész is vagyunk, Zsizsi – mondta Sziszka. - Azt hiszem, te voltál az első a világtörténelemben, aki ennyire élvezett egy vizsgálatot.
Zsizsi felnevetett.
- Vizsgálatot? Valamiért úgy gondoltam, ennél jobban szeretsz.
- Szeretlek is.
- Nem. Úgy értem, tényleg szeretsz.
- Tényleg szeretlek.
- Most szórakozol velem? - követte tekintetével a doktornőt, aki átsétált a szobán.
- Nem – ült le Sziszka az asztalához és írt valamit Zsizsi aktájába. - Nagyszerű ember vagy és azon kevés páciensem egyike, aki pontosan követi az utasításaimat.
Zsizsi vonakodva nyúlt a ruháiért
- Azt hittem, csak élvezkedsz rajtam. Ez a vizsgálat sokkal rendhagyóbb volt, mint bármi, amiben eddig részem volt.
Sziszka tolla egy pillanatra megállt a kezében.
- Túl messzire mentem? Sajnálom.
- Nem. Nem erről van szó. Épp csak szeretnélek elhívni egy randira.
- Ó! Nem lenne túl bölcs dolog tőlem megsérteni az orvos-beteg kapcsolatot.
Zsizsi egy pillanatig toporgott és a ruháját gyűrögette.
- De én szeretném. Azt hittem, te is.
Sziszka felemelte a fejét és Zsizsi-re nézett. Mintha csak valami mágnes vonzotta volna az ajkaihoz, Zsizsi előre hajolt, hogy megcsókolja. Sziszka pedig hevesen reagált, ölelésébe vonva a fiatalabb nőt. De amikor épp kezdtek volna belemelegedni, a doktornő elhúzódott, amikor pedig Zsizsi ismét kinyitotta a szemeit, visszaereszkedett a székébe.
- Sajnálom. Nem hiszem, hogy ez helyénvaló lenne – mondta Sziszka. - Öltözz fel és gyere ki velem! A receptjeid készen lesznek, mire kijelentkezel.
Zsizsi felsóhajtott, amikor az ajtó becsukódott Dr. Csurka mögött. Attól félt, tönkretett egy barátságot is, de az a csók... abban kellett, hogy legyen valami.
Felöltözött, megigazította a haját és kilépett a folyosóra. Amikor odaért a recepciós pulthoz, Sziszka már ott könyökölt és az ügyeletes nővérrel beszélgetett. Amikor meglátta, gyengéden megérintette Zsizsi kezét.
- Szeretném, ha egy hét múlva visszajönnél, hogy lássuk, hogy van a megfázásod. - Átadott neki egy apró dobozt és egy receptet. - Kapsz antibiotikumot és némi egyéb gyógyszert.
Borzongás futott végig Zsizsi testén.
- Rendben. Köszönöm.
Ha szeretnél még több szextörténetet olvasni, kattints ide!