A két kis kíváncsi lány 2.
Észre sem vettük, ahogy pörögtek a percek... Már a nyelveink izgága játéka is ösztönös volt, teljességgel szabálytalan, önfeledt játékká gerjedt, ami minden csapásával különböző érzékünket borzolta, és ostromolta, mindig másként, fokozatosan újabbat és újabbat.
Először csak az arcunkat csiklandozta, miként egy kezdődő, bújkáló mosoly, aztán egyre hullámzott le-föl az egész testünkön. Fájdalmas-élesen belénk nyilalva itt-ott.
A szívünk táján, mintha kicsordulna... A gyomrunk helyén pillangók szálltak, talán izgulunk? Mi ez a forróság a hasamban, ami egyre törekszik az ölem felé? És mi történik ha oda ér, lehet, hogy felgyulladok?
Ám a természet mily bölcs, természetesen termeli az "oltóanyagot". Kinél hogy...
Neki lassan a combján csordogál... Próbált felszínre törni az a józan gondolatcsíra, hogy honnan tudom ezt, a csókon már régen túlhaladtunk, de nem törődtünk vele. Semmi nem érdekelt jobban, mint, hogy kiderítsem, hogy máshol milyen íze van... Ott az a lüktető ér a nyakán, és ha fínoman megharapom? Összerándul-e sikoltva?
Mélyről feltörő elnyújtott nyögés volt a válasz... És haladtam tovább, egyre egészen a hasáig. Mindenhol fínom illat várt, és puha bőr fogadta a szám...
Remegő hangja térített magamhoz.
- Azt hiszem készen állok... Szeretném ha.... szeretném tudni... szeretnék magamba fogadni....
Ajjaj, erre eddig nem gondoltunk. Hirtelen úgy éreztem, nagyon nem készültünk fel... De nem lehet, hogy ez tönkre tegye...?!
Lassan, kicsit magunkhoz tértünk, rátaláltunk a gondolkodásunkra. Ebből adódóan elővarázsolódott az optimista kreativitás. Kánonban mondtuk; nincs lehetetlen, csak tehetetlen!
Küldtünk mellé egymásnak egy-egy bíztató mosolyvarázst...
Ez utááááán a következő tárgyak kerültek elő: 1 gumióvszer (ezt nem kerestük, de ha már belebotlottunk.... ne kallódjon tovább),
1 fakanál(túl vékony), két fakanál(még mindig), 3 fakanál(alakul), 4 fakanál(őőőőő, és nincsen belőle több).
Oké! Akkor; 1 dezodor(túl vastag)
Másik dezodor (jó a kerület, de háromszögűűűűűűűűű, nem jó....), és végül a jó öreg
színesceruza készlet....
Kötegre-marokra fogtam...., hmmmm, ez?
Nézte, és a kezembe adta az óvszert...
Megígértem, hogy óvatos leszek, ő pedig azt, hogy, ha valami kellemetlen, azonnal jelez...
Egy jó idő múlva, izzadságtól gyöngyöző testtel feküdtünk egymás mellett, ajkunkon a mindenttudó mosollyal, csillogó szemekkel ábrándozva, repeső lélekkel, mert a fiúk nem hiába várnak. A szex jó, és, ami jó, azt be kell ugye engedni az életünkbe.
Azt hiszem azon az éjjelen mindketten a Szerelmünkről álmodtunk, s arról, hogy Vele, milyen is lesz majd...
De előtte szent esküvel fogadtuk egymásnak, hogy ez az éjjel, amíg mindketten másként nem döntünk, a mi titkunk marad.