Hideg, téli este volt. A hó nagy pelyhekben hullott alá, fehér köpönyegével bevonva a várost és Eve szívét. Valaha ez a szív dobogott. Most várt. Ahogy a hűvös szél átjárta minden csontját, összébb húzta magán a kabátját. Nézte az embereket, akik a hóesés elől menekülve szaporábbra vették lépteiket. Mindenki sietett csak ő nem. Neki már nem volt hova mennie. Csak bandukolt lassan és némán gondolataiba mélyedve. Elmosolyodott, ahogy az emlékek megrohanták és elborították elméjét. Karácsony volt, ő és Eric együtt készülődtek a szentestére. A férfi a fával foglalatoskodott, míg a lány a konyhában főzte az ebédet. Egész napjukat átjárta a szeretet és az egymás iránt érzett szerelem, tisztelet. Amikor végre este lett, együtt nevettek a fa alatt ülve az ajándékok bontogatása közben.
Később a kandalló előtt szeretkeztek. Még most is beleborzongott a emlékekbe, hisz a képek olyan elevenen éltek benne mintha csak tegnap történtek volna. A különbség csak az, hogy Eric már nincs vele, és mással készülődik az ünnepekre. Valaha nagyon szerették egymást. A környezetükben mindenki azt gondolta ők az Álompár. Talán az esküvőre sem kellett volna sokat várni, ha nem jelenik meg Ő. A nő, aki tönkretette kettejük kapcsolatát. Eve-t kirázta a hideg ahogy arra a délutánra gondolt amikor rájuk nyitott a hálószobában, félreérthetetlen helyzetben..."Hogy tehetted ezt? "Miért?" Még mindig fájt. Sőt rohadtul fájt, de az idő (ahogy mondani szokták) begyógyította a sebeket. Az ominózus nap óta eltelt közel egy év, de Eve azóta sem tudott mással lenni. Próbálta másokkal, máshogyan... és nem ment. Irtózott a tudattól hogy Ericen kívül valaha más is hozzáérjen. Hirtelen hangokat hallott, de ahogy körülnézett rájött hogy ezek csak a fejében vannak. Egy mély és érzéki férfihang töltötte be a tudatát és nem hagyta menni. Lerogyott egy padra és átadta magát a hívó szónak. "Olyan gyönyörű vagy!"
"Szeretlek, kérlek, ne hagyj el soha!" Ilyen és ehhez hasonló szavakat hallott és ennek hatására elsírta magát. Nem érdekelte hisz senki nem volt a parkban rajta kívül. Körülnézett és rájött hogy tudat alatt oda jött ahol először találkoztak. Most már nem számít... A hideg a csontjaiba hatolt, arcán megfagyott az utolsó, sós könnycsepp is elindult.

Ekkor valami ismerős illatot érzett. Azt hitte csak a képzelete játszik vele, de valami azt mondta. forduljon meg. Ott állt Ő. Álmai, vágyai tárgya. Tekintetét a lányéba fúrta és lassan közeledett. Eve azt hitte álmodik de a érintés az arcán nem hazudott. Kezeik lassan egymásba kulcsolódtak, szemük szinte falta egymást.
- Mit keresel itt? - kérdezte a lány.
- Eljöttem érted - válaszolta Eric.
- Miért most, és miért ma, miért itt? - mondta volna a lány a de a férfi a szájára tette a kezét.
- Ígérem, később mindent meg fogok magyarázni, de hagyd, hogy most hazavigyelek!

Eve nem ellenkezett, amikor Eric megcsókolta. Lassan vágyva-várva aztán egyre szenvedélyesebben, ölelte, csókolta, és együtt könnyeztek. Ahogy ajkuk szétvált, Eric kézen fogta a lányt, és magához húzta.
Elindultak lassan a hóesésben hazafelé. Ám nem a megszokott úton mentek, hanem arra ahol régen együtt laktak.
- Most hová? - kérdezte volna a lány, de a fiú csendre intette.
- Cssssss, ne mondj semmit, csak gyere.

Ahogy beléptek az ajtón a lánynak elállt a lélegzete. A lakás karácsonyi díszben pompázott a sütőből finom illatok szálltak fel. Ekkor hirtelen agyát elöntötte a düh, és nekitámadt a férfinak.
- Idefigyelj! Közel egy éve megcsaltál, azóta rengeteget szenvedtem, sírtam éjszakákon át utánad, és próbáltalak elfelejteni! Most megjelensz, idehozol ahol minden csak ránk emlékeztet, és azt hiszed minden el van felejtve? - zihálta.
- Kicsim, értsd meg, én akarlak téged és minket, ezt az egészet, de az a nő megzsarolt! El akartam mondani, és ha lett volna lehetőségem, megteszem! De nem volt! Az apám cége a csőd szélén állt, és annak a nőnek az apja adott kölcsön, annak fejében, ha elveszem a lányát! Apám megkért, hogy legalább azt az időszakot bírjam ki, míg rendbe jön a cég és utána minden újra a régi lehet! - mondta.
- Egy évet nem lehet ennyivel elintézni! Ugye te sem gondolod komolyan? - kérdezte a lány.
- Szeretném, ha megbocsátanál, mert szeretlek! Amikor ránk nyitottál, akkor mondtam el Tamarának, hogy szeretnélek elvenni! Erre ő rámmászott, és akkor jöttél te! Nem tudtam elmondani, és most sem akarok magyarázkodni! Remélem, hiszel nekem! - nézett rá kétségbeesetten Eric.
- Nem tudom, mit higgyek! Amit láttam, és amit mondasz, szakadék tátong! Ha belenézek a szemedbe, tudom, hogy őszinte vagy. Ha hiszek a csókodnak, akkor érzem, hogy szeretsz. De ha visszagondolok arra, amit tettél... Nem tudom mit gondoljak - rázta a fejét.
- Akkor higgy ennek! - mondta a fiú, és hevesen megcsókolta a lányt. Eve teljesen elveszett a csókban. Eric felkapta, és a hálószobába vitte.
- Szeress engem csendesen, gyengéden hogy ne kelljen újra csalódnom benned... - suttogta Eve.

Eric ránézett, majd lassan elkezdte vetkőztetni a lányt. Finoman hámozta le róla a ruhákat, nem sietett el semmit. Tudta, hogy ez az éjszaka most csak az övéké és a vágyaiké. Lágyan megcsókolta a lányt, majd kibontotta hosszú, éj fekete haját a csat szorításából. Eve remegve gombolta ki Eric ingét, és csókolt bele a férfi mellkasába. Jól ismert borzongás járta át a testét, ahogy Eric az ágyra fektette, és lehámozta róla és magáról az utolsó ruhadarabokat.
Csókolgatni kezdte a nő nyakát, aki halk sóhajokkal adta a tudtára, hogy jólesik neki a kényeztetés. Nyelvével lágyan körözött Eve hasán, majd fejét szép lassan ölébe fúrta. Eve felnyögött, amikor megérezte a férfi forró nyelvét teste legérzékenyebb pontján.

Egyre jobban forrósodott a vére, nyargalt az ereiben, és nem hagyta nyugodni. Felült az ágyon, Eric meglepett tekintetétől mit sem zavartatva magát, megfordult. Csókolgatta a férfi mellkasát, majd egyre lejjebb ingerelte, mígnem elérte a férfi hímtagját. A szájába vette, először csak lassan nyalogatta, majd egyre gyorsabban vette a tempót. Hallotta, ahogy Eric zihál, kívánja, kéri, a folytatást... Abbahagyta, és szép lassan minden centit kiélvezve belecsúszott a férfiba. Nem ment nehezen, hisz annyira régóta vágyott erre, hogy már az első percben felizgult. Óvatosan mozgott Ericen mindig váltogatva a tempón és ütemen. Kéjes mégis halk sikolyok hagyták el a száját, ahogy egyre jobban érezte az orgazmus közeledtét. Ekkor a férfi leszállította magáról, és előröl hatolt belé.

Egyre jobban, mélyebben és gyorsabban szeretkezett a lánnyal, aki minden percben jobban és jobban szomjazta Ericet. Amikor a férfi látta, hogy a lány már nem bírja sokáig, kezével is ingerelte, hogy az öröme még intenzívebb legyen. Szívta Eve formás melleit, majd mikor úgy érezte, nem húzza sokáig, megfordította a lányt és hátulról hatolt belé ismét. Eve érezte, ahogy a férfi kitölti és minden vad, primitív vágy helyet kap ebben a formában. Eric a lány nevét suttogta, majd forrón és hirtelen, mint egy vulkán kitört. Ekkor már Eve is Eric nevét kiabálta, a gyönyör tetőfokán jártak mindketten. Egymásba rogytak és egy utolsó forró csókot váltottak, mielőtt mindketten a kielégülés fáradt álmába szenderültek volna.

Így pihentek és aludtak órákon át. Reggel Eve arra ébredt, hogy Eric mellette szuszog és mosolyog. Ismerte ezt a mosolyt. Túl régóta és túl jól, hogy ne tudta volna mit jelent. Felkelt kávét és reggelit készített, majd mikor érzete a férfi mellkasát a hátához simulni, tudta most már minden rendben lesz.
Megfordult és azt suttogta:
- Boldog Karácsonyt Szerelmem!




Ha szeretnél még több szextörténetet olvasni, kattints ide!

Balázs, akivel néhány levélváltás után személyesen is találkoztam, igen
furcsa, már-már hihetetlen történetet mesél el. Talán ha nem látnám
tekintetében és mozdulataiban az őszinte átélést, nem érezném szavaiban...

Gyülekezünk! Azt szeretem ezekben a bulikban, amikor kinyitom az ajtót, újabb és újabb jelmezbe öltözött lány vagy fiú áll az ajtó előtt, akit akkor ismerek meg. Mindenki Halloween-re van öltözve, de csak denevér és boszorkány jelm...

Alig tudtunk szabadulni a fogadásról – a Laurából ezen az estén különös bőséggel áradó bujaság teljesen megbűvölte a házigazdát. Kis fekete koktélruhája - bár inkább csak sejtetett, mint láttatott - az illendőség határait ...

Történt egyszer, hogy vezetőként egy szelíd kis telt alakú hatalmas szép formás mellű kolléga nőm volt akit hozzám osztottak be egy projektre. Lolának hívták szemei barnák arca mosolygós, ahányszor csak ránéztem mindig elvarázsol...

Vigasztaló szex

... senkit sem ismertem a táborban, kicsit izgultam is, hogy majd csak egymagam leszek, de gondoltam jó buli az egész.
Az első este, mikor mindenki összegyűlt a placcon, az egyik csajjal, akivel egy szob...