Speculum-imádat (bizarr)
Randira mentem. Megbeszéltük, hogy a Rákóczi úton az Urániával szemben találkozunk. Zsuzsi ért oda előbb, én csak pár perc késéssel futottam be. Már ott ácsorgott a sarkon, egy orvosi műszerbolt előtt. Intettem a túloldalról. Akkor már néhány hónapja ismertem Zsuzsit.
Á, már zöld! Elindultam a Rákóczi túloldalára. Mosolyogva nézett. Mindig ilyen természetesen mosolyog. Csak én vigyorgok mindig úgy vissza, mint a tejbetök.
Na mindegy!
Összegabalyodtunk. Jött az ismerős érzés, amivel nem tudok betelni. Nyelvével elég gyors és precíz köröket írt le, miközben csókolt (És ezt nem is csak csók közben tudja!)
Korábban már kérdeztem tőle, hogy csinálja.
- Úgy, mintha körbenyalnám a szám szélét.
Aha - mondtam, mintha érteném. Próbáltam én is megcsinálni, de nem ment.
- Bocs, de kicsit késtem.
- Nem baj! Legalább körülnéztem itt. Na találd ki, mi az? - mutatott a kirakatra, ahol több hasonló, de eltérő méretű fém tárgy volt.
- Kacsa, mondtam kapásból.
- Hát te azt honnan tudod?
- Jártam már nőgyógyászati rendelőben. Volt, hogy ott dolgoztunk.
- Hm, ki sem néztem belőled, hogy tudod...
Néhány héttel később kirándulást terveztünk, de szakadt az eső. Nálam kötöttünk ki. Nem is bántuk. Vagy másfél órát a heverőn töltöttünk simizős beszélgetéssel.
- Készítek valami kaját - ajánlotta Zsuzsi.
Körülnéztünk a konyhában. Akadt ez-az.
- Jól van, egy óra múlva kész az ebéd.
- Oké, addig én rendet rakok a műhelyben.
El is kezdtem a pakolást. Épp egy tűzőgépet készültem elrakni valahová, de ránéztem, és... hm... A felső karja fényes acélból volt, szépen lekerekítve. Olyan mint a ..., mint a kacsa. Látni véltem a pajzán mosolyt Zsuzsi arcán: Na találd ki, mi az?
Igen, éppen olyan, mint annak a felső "csőre", talán egy picivel kisebb. Hogy is nézett ki? A felső része kicsit szélesebb volt, mint az alsó, talán azért, hogy ne tudja becsípni a hüvely falát. Házilag nem lehetne ilyen szépen ívelt felületet képezni.
Habár, ha mondjuk ezt a plexit, rámelegítem a tűzőgép nyelére...
Milyen lehet belelesni egy lányba?
Á, marhaság! De ... végül is, simán meg tudnám csinálni...
Levágtam a plexiből két 30 cm-es csíkot. A szélesebbik közepére vágtam egy ovális nyílást. Hőlégfúvóval megmelegítettem a plexit és a tűzőgép nyelét is. Kesztyűben rámasszíroztam a plexi egyik felét a nyélre. Tényleg szép íves lett, de a szélén le kellett vágni a túllógó részt. Ezután a plexi közepét a nyílás előtt melegítettem meg, meghajlítottam, majd a nyelet képeztem ki. Már láttam, hogy ez jó lesz.
Jött az alsó rész. Az könnyebb. Rámelegítés a tűzőgép nyelére, hajlítás, nyélkerekítés. Aztán két csavarral összerögzítettem a két felet. Hápogott a kacsám és látszott, hogy a kémlelőnyílás is jó helyre sikerült.
Kezdtem komolyan gondolni: Nagyon szép, sima felületűre kell készítenem a "csőr" részt, nehogy sérülést okozzon.
A felső rész egyik oldalán próbáltam. Reszelő, csiszolópapír és végül hőlégfúvó segítségével sima, fényes és csúszós felületet kaptam. Mennem kell ebédelni. Felvittem a félkész művet.
- Na találd ki, mi ez?
- Nem tudom.
- Na, nézd meg jobban!
- Hát, ... (láttam rajta kezdi kapisgálni) hát te hülye vagy! - bukott ki belőle.
- Miért? Csak gondoltam, hogy megpróbálom megcsinálni.
- Na nem! Ezt nekem be nem dugod!
- Jól van. Nem fogom erőltetni.
- Akkor meg?
- Figyelj, nincs még kész, de kaja után félóra alatt befejezem. Ha készen van, megnézheted és ha akarod, rögtön összetöröm. Jó?
- Oké, de én döntök.
- Ilyen ügyekben eddig is mindig te döntöttél.
Ebéd után jónak láttam felvállalni egy kis mosogatást. Kellett a piros pont. Aztán irány a műhely. A csőr-rész mindkét felét szépen megcsináltam. Úgy éreztem, nem elég erős, ezért beleraktam két merevítő rudat mindkét részébe a hajlításnál. Egy csavar, egy szárnyasanya és egy nyélre vágott ovális nyílás segítségével megoldottam, hogy a csőr nyitott állapotát fixálni lehessen.
Valami fény is kellene. Elemlámpa? Nem jó, túl nagy. Nem tudom elég közel tenni, hogy a kis nézőkén bevilágítsak és én is belássak. Bele kellene rakni a lámpát a csőrbe. Egy rossz 9 V-os elemből kiszedtem az érintkező részt, ráforrasztottam két drótot, a másik végére meg egy modellvasúthoz való fehér miniizzót. Egy jó 9 V-os elemet az alsó rész nyeléhez rögzítettem. Az izzót az alsó csőr belsejére rögzítettem egy alu. lappal, ami egyben fényterelő is volt. Egész jól világít! Szétszedtem az egészet egy rongykorongon felpolíroztam. Szép lett. Lemostam és összeraktam. Egy negyed órát "túlóráztam" összesen.
- Na milyen?
- Hát, el kell ismernem, hogy gyönyörű, - nézte a fényben csillogó plexi csodát - de a nyele az nem olyan szép.
- Jó, de a nyele az nem fontos. Siettem. A kezemet biztos nem fogja felsérteni.
- Nem lenne szabad. Mi lesz, ha valami fertőzést kapok.
- Alaposan lesikáltam körömkefével, de előtte közvetlenül lemosom alkohollal is. Jó?
- Nem tudom... Nagyon akarod?
- Az nem számít.
Valójában ekkor már nagyon akartam. Beleéltem magam és ez jól föl is húzott. Igen, akkor már szerettem volna belelesni a lányba, akit szeretek. És miután ismertük már egymást ezt nyilván látta is rajtam. De ugyanakkor féltem is. Féltettem. Soha nem csináltam még ilyet. Oké, elméletben tudom, milyen belülről egy punci. Tudtam, hogy a csőrrész max. 13-14 centire tud bebújni majd és kb. olyan vastag, mint a farkam. Elvileg nem okozhat bajt. Zsuzsi közben tudja majd mondani, mennyire nyithatom szét.
De mi van, ha becsípi a hüvelyt? Olyan, mint az orvosi, de ha mégse tökéletes...
- Na jó, megpróbálhatjuk.
- Oké. Beszéljük meg! Ha rossz neked, abbahagyjuk. Ha fájna, rögtön szólj! Megígérem, hogy vigyázni fogok rád, amennyire csak tudok, jó?
- Jó! De, hogy legyen?
- Az ágy végére rakod a feneked és a két lábad alá teszünk két hokedlit. A hátad mögé meg két nagypárnát, hogy lássuk egymást.
- Olyan ciki ez...
- Dehogy ciki, Csak nem fogod előttem szégyellni magad.
- Jól van, próbáljuk meg!
- Akkor most fürcsi.
- Én már megfürödtem, amíg a műhelyben voltál.
- Akkor csak én fürdök, te pedig készítsd oda az alkoholt, pár pézsét és vasalj ki egy rendes zsebkendőt is, hogy fertőtlenítve legyen, azzal mosom majd le a kacsát.
Sitty-sutty lezuhanyoztam.
- Na, mi van dokikám?
- Fehér köpenyem az nincsen. Félsz?
- Nem... Na jó, egy kicsit...
- Nem félsz jobban, mint ahogy én féltelek. Még mondhatsz nemet.
- Sokat dolgoztál vele. Csak nem lesz rosszabb, mint a nőgyógyász.
- Én biztos vagyok benne, hogy sokkal jobb lesz - közben már mostam is alkohollal a kacsát. - mert most felfekszel oda és puszit kapsz a cunidra, hogy benedvesedjél.
A nyalás nem maradt el, de szükség nem igazán volt rá. Zsuzsi már jól nedvesedett.
- Akkor most megpróbálom bebújtatni, jó? Szólj, ha kellemetlen!
- Jó.
Először körbeforgatva végighúzogattam a kacsát a punciján, hogy mindenütt csúszós legyen. Aztán próbáltam egy kézzel szétnyitni a kisajkakat. Először túl magasan próbáltam, de aztán rájöttem, hogy egészen lent kell meghúzni. Szépen kinyílt. Milyen szép belül. Megcsodáltam. Odaillesztetem a kacsát , kicsit megmozgattam finoman próbáltam bebújtatni. Meglepetés ért. Nem akart becsúszni.
- Nem fájt?
- Nem.
Nem mertem nagyon erősen nyomni. Féltem, hogy nem találom el a helyes irányt. Inkább megfogtam a csőr két szélét. Így a punci megvezetheti a megfelelő szögbe. Erősebben megnyomtam és éreztem, ahogy egy halk laffantással szétnyílik a hüvely bejárata, de visszahúztam. Megint függőlegesen csúsztattam, síkosítottam és ingereltem vele.
- Kicsit már bebújtattam, de elég erősen kellett nyomni. Nem volt rossz? Lazítottál?
- Igen. Éreztem, hogy kicsit feszített, de nem volt rossz, inkább jó volt.
Megfogtam megint a csőr közepét és elkezdtem betolni. Elég húzósan ment. Érdekes, a farkamon nem is éreztem, hogy ilyen izmos a hüvely. Egy érdekes hangot hallottam. Mintha egy üveg telne vízzel, de egy magnón visszafelé játszanák le. Bújtattam befelé és a plexi csőr közepén láttam, ahogy nyitja szét a hüvely falát és közben adta ezt a hangot. Már csak 2 centit tudott volna tovább menni.
- Nem rossz?
- Nem.
- Most megpróbálom szétnyitni. Lassan csinálom szólj, ha fájna.
Lassan nyomtam össze a fogórészt. Ahogy nyílt beljebb is csúszott valamivel. Zsuzsi nem szólt. Pedig úgy éreztem legalább 4 cm-re szétnyílt már a vége. Megfixáltam a szárnyasanyával. Láttam a hüvely hullámos oldalfalát, kis fehéres váladékot a kacsa végénél.
- Nem rossz?
- Feszít, és kicsit nyom is ott felül. Kicsit húzd kijjebb!
Szét volt nyitva, de kicsit meghúztam. Ekkor a hüvely végénél megjelent egy fényes, sima gömbölyű rész, ami lassan bebújt a kacsa két csőre közzé. A méhszáj.
- Most?
- Jobb. Most már nem nyom.
Gyönyörű volt, ahogy a méhszáj szinte méltóságteljesen előbújt. Szép rózsaszín, sima felület, a közepén kis ovális nyílás volt, fényesen csillogó víztiszta, aszpik-szerű anyaggal.
- Mit látsz?
- Nem nagyon tudom elmondani.
- Csúnya?
- Jaj, dehogy csúnya! Látom a méhszájat is és... nagyon szép. Nem is gondoltam... A hüvely fala is olyan ... keresztirányban hullámos, de szabályosan, mintha mintás lenne... Lenyűgöző!
- Jó, de most már vegyük ki, kezd kényelmetlen lenni.
- Jól van!
A szárnyascsavar elfordítottam, összeeresztettem a két csőrt, húztam kifelé. Megint jött az-az érdekes hang, de most magasodott. Láttam középen, ahogy összezáródik a hüvely alsó és felső fala és tol maga előtt egy kis tejsavas váladékot. Egy csiccsenés, kibújt. Sikerült. Lassan kívül is összezáródtak a redők. Huhhh, nagyon izgis volt.
Bele is temetkeztem egyből a redőkbe, csókoltam, szívogattam. Remekül hozzáfértem a lányhoz, a combjához a fenekéhez. Simogattam, ahol értem. A hatás nem is maradt el. Szinte éreztem, ahogy néhány rázkódás után felszaladt az öléből a remegés, fel a mellkasáig, onnan egy része még tovább, hogy a fejében szikrát szórjon és utána a nyugalom hamuját hintse szét az egész testében.
- Hú, ez most nagyon jó volt! Köszönöm.
- Én köszönöm, hogy volt bátorságod, hogy megbíztál bennem, illetve ebben az összebarkácsolt kacatban - öleltem magamhoz.
- Olyan furcsa volt. De nem volt rossz. Kicsit féltem, hogy olyat látsz majd, ami nem tetszik.
- Nem láttam olyat. Inkább valami olyat láttam, amit nem láthat más. Legfeljebb a doki. És ez élmény volt. Közelebb hozott hozzád.
És újra ölelkeztünk...
Epilógus:
Zsuzsi persze nem Zsuzsi, mint ahogy én sem vagyok Favágó. "Zsuzsi" a feleségem mostmár 25 éve. Összeköt bennünket sok dolog. Ez az élmény is.
A kacsát még egyszer használtuk, de utána véletlenül rátérdeltem és letört az elemtartója. Nem javítottam meg. Összetörtem. Nem csináltam másikat sem, mert tudtam, hogy a jó élményeket nem érdemes elkoptatni. A hang, a kép, ahogy bebújt, még mindig ott van a szexuális fantáziámban. 26-27 éve.
Akkor még nagyon tapasztalatlanok voltunk. Már tudom, hogy a "csőrt" pengének hívják, a kacsát meg a dokik inkább hüvelytükörnek. Rájöttem arra is, hogy a 80-as években milliomos lehettem volna, ha szabadalmaztatom a kivehető lámpás egyszer használatos műanyag hüvelytükröt. :-(
Sok minden mást is tanultam az óta, a lányokról, a punciról, a szex-ről, sőt a dokikról is.
Mióta NET-ezek, tudom, hogy a létezik egy speculum-imádat nevű fétish. (Speculum a (hüvely)tükör latin neve.) Fétishimádó vagyok? Lehet. Mikor először láttam meg egy klippet a neten, amiben egy lány nőies mozdulatokkal besíkosította a kacsát és bevarázsolta a puncijába az nagyon felhúzott.
Ha szeretnél még több szextörténetet olvasni, kattints ide!