-Beszélhetnék veled?
Sziszka az iskolabuszról leszállva alig lépett be az ajtón amikor meghallotta a szavakat. A mostohaanyja a konyhaajtó keretének támaszkodva fogadta. A kezében egy pohár bor volt és lehet hogy nem ez volt az aznapi első.
-Miről? -kérdezte a lány.
-Menj fel és pakold le a táskádat! A konyhában várlak. -felelte a nő és megfordult.
Sziszka utánanézett és azon töprengett hogy mi az ördögről akarhat beszélni. Azután vállat vont és felment emeleti szobájába.
A konyhába visszatérve Ann-t a pultnál találta ahogy a borát kortyolgatta. A lány megmerevedett és gyomra görcsbe rándult amikor meglátta a jegyzetfüzetét a konyhapulton.
-Ülj le mielőtt elájulsz! -javasolta a nő.
Sziszka hagyta hogy az egyik székhez kísérjék és leültessék. Az az átkozott füzet pont előtte volt. A mostohaanyja egy borosüveggel a kezében a lány elé ült és egy pohárba kétujjnyi vörösbort töltött. Sziszka előbb a pohárra majd a nőre nézett, aki kortyolt a saját italából és azt mondta:
-Hol is kezdjem...talán a jegyzetfüzeteddel.
Sziszka úgy érezte hogy hányinger kerülgeti.
-A fiókodnál jobb rejtekhelyet is találhatnál neki. -mondta a nő majd kézbe vette és lapozgatni kezdte.
Sziszka lesütött szemmel magába roskadva ült.
-Persze eszembe sem jutott volna keresni, ha apád nem telepít felügyelőprogramot a számítógépedre.
Sziszka levegő után kapott és végre Ann tekintetébe nézett. A böngészési előzményei még a jegyzetfüzetnél is rosszabbak voltak. Szinte hallotta ahogy egy képzeletbeli hóhér a bárdját köszörüli.
-Szerencséd hogy apád nem egy kimondott informatikai mágus. Képes voltam megváltoztatni a jelentéseket, hogy elfedjem a nyomaidat. -folytatta a nő.
-A nyomaimat? -kérdezte elképedve Sziszka.
-Gondolom okosnak gondoltad magad amikor törölted a böngészőben az előzményeidet, de a megfigyelőprogramot nem tudtad kicselezni.
A mostohaanyja továbbra is mosolygott és hangja barátságos volt. Sziszka nem értette. Nyilván látta hogy milyen oldalakon járt és olvasta a jegyzetfüzetét. Miért nem kiabál?
-Elég ijedtnek tűnsz. Nem kérsz? -kérdezte a nő a vörösborra mutatva.
-Ebből? Ez bor! -mondta Sziszka.
A mostohaanyja csak mosolygott és folytatta:
-Szóval elolvastam a felügyelőprogram jelentéseit és kicsit meglepett hogy mennyi oldal volt ismerős számomra is.
-Ismerős? -pislogott Sziszka.
A nő elnevette magát és azt mondta:
-Apád meg volt róla győződve hogy szedsz valamit, mert olyan titkolózó és bezárkózó lettél. Attól félt hogy drogokat használsz a mámor eléréséhez. Ha úgy vesszük nem is tévedett nagyot, csak te egy egészen különleges drogot használsz.
-Miről beszélsz? -kérdezte Sziszka a homlokát ráncolva.
Az egész társalgás szürreálisnak tűnt és egyáltalán nem az elképzelt irányba tartott. Ann megtalálhatta amit keresett, mert abbahagyta a lapozást.
-Az egyik weboldal különösen megragadta a figyelmemet. Kitalálod melyik?
Sziszka a fejét rázta. Honnan tudta volna hogy melyik általa gyakran felkeresett oldalra gondolhat a nő. Az viszont kicsit felszabadító volt hogy ismer néhányat az oldalak közül. Nem gondolta volna hogy a nő az a típus.
-Leslita. Bájos történetek gyűjteménye fiatal lányokról és leszbikus élményeikről.
Sziszka a “bájos történetek” kifejezésen gondolkodott. A mostohaanyja a fiatal lányok egymással vagy idősebb nőkkel történő szeretkezését leíró történeteket tartja bájosnak?
-Van egy Dfox nevű szerző. -mondta a nő.
Sziszka megint levegő után kapott. A nő vajon tudja?
-Kifejezetten tetszenek az írásai. Mindegyiket olvastam. A kedvencemet közülük pedig vagy egy tucatszor is elolvastam. A címe…
-”A szomszéd.” -mondta Sziszka felolvasva a címet az előtte levő füzetből.
-”A szomszéd” -erősítette meg Ann.
Sziszka még sohasem volt részeg és az alkohol hatását is csak a TV-ből ismerte, de most úgy érezte innia kell. Felkapta a poharát és kortyolt, majd elfintorodott a keserű íztől. A nő felnevetett és azt mondta:
-Ne aggódj! A második már jobban fog ízleni.
A második korty is pont olyan keserű volt, de a hasában keltett melegsége kellemes volt. Sziszka összeszedte a bátorságát és a mostohaanyját tanulmányozva próbálta kiolvasni annak arckifejezését. Nem tudta hogy hogyan reagáljon a nő kíváncsi pillantására.
-Szóval tényleg te vagy Dfox?
-Igen. -felelte Sziszka és várta hogy mi következik.
A nő a hajába túrt és zavartan nevetett majd azt mondta:
-Hát...ez elég zűrös lesz.
Sziszka kérdően felvonta a szemöldökét. A mostohaanyja elpirult és azt mondta:
-Tennél egy szívességet és meginnád a maradék borodat?
-Miért?
-Hidd el, szükséged lesz rá!
Valami azt súgta hogy jobb ha hallgat a nőre, ezért Sziszka pár korttyal kivégezte az italát. A melegség még jobban szétterjedt benne és a látómezője szélei kicsit homályosak lettek. Letette a poharát és döbbenten nézte ahogy Ann újratölti. Száz font súlyú is alig volt és egy pohár is bőven elegendőnek tűnt.
-Nem vicceltem amikor azt mondtam hogy tetszenek az írásaid. Kicsit emlékeztetnek az oldal egy másik írójának, “Niki For Your Thoughts” történeteire.
Sziszka meglepődött amikor kedvenc szerzője nevét hallotta. Imádta a műveit és “Niki For Your Thoughts” volt az oka annak hogy ő is írni kezdett. Hízelgett neki hogy hozzá hasonlítják.
-A sztorijaid olyanok mint az övéi a másik oldalról. Te a lány szemszögéből nézed az eseményeket ő pedig a nőéből. Ying és yang.
-Tényleg így gondolod? Imádom az írásait, ő a kedvenc szerzőm. -mondta Sziszka elpirulva.
-Tudod hogy az Ann valójában csak a második keresztnevem? -kérdezte a mostohaanyja zavartan tördelve a kezét.
-Nem.
-Nem is vártam. Nem használom az első nevemet mert olyan hivalkodónak tartom.
-Mi az? -kérdezte Sziszka, bár a lelke mélyén már sejtette a választ.
-Penelope. Fiatalkoromban a barátaim röviden Niki-nek hívtak.
Sziszka úgy érezte hogy jó ötlet volt hogy leültették.
-Te vagy “Niki For Your Thoughts”?
Ann felállt és azt mondta:
-Gyere! Adni akarok valamit.
Sziszka felállt és kuncogni kezdett a lábai furcsa érzete miatt. Követte a nőt az emeletre. Menet közben szorosan markolta a lépcső korlátját, mert nem bízott az egyensúlyában. Ann a hálószobájában kinyitotta a szekrényét és lábujjhegyre állva levett valamit a legfelső polcról. Amikor megfordult valami táskaféle volt nála.
-A régi laptopom.- mondta mosolyogva.
-Nekem adod?
-A sajátodon nem írhatsz.
-Nem írhatok?
-Rémes mostoha vagyok, de egyben nagy rajongója az írásaidnak. Olvasásuk közben néha igen elfoglalt a kezem.
Sziszka elnevette magát és közben el is pirult ahogy maga elé képzelte a jelenetet. Az olvasás közben maszturbáló Ann/Niki képe enyhén szólva is furcsa volt. Mindenesetre örült az elismerésnek.
-Bocsánat, ezt nem kellett volna mondanom... -mondta Ann,de Sziszka úgy érezte hogy a nő egyáltalán nem bánja.
-Semmi gond. Bóknak veszem. -felelte a lány.
-Az jó. Pakold ezt el valahova a szobádba azután gyere le! Van még beszélnivalónk.





Sziszka kinyújtózott az ágyán és remélte hogy a szoba abbahagyja a forgást. Az egy pohár borból végül négy lett, de nem bánta. A legfurább és legkevésbé helyénvaló társalgását folytatta le egy felnőttel. Először lett ittas kissé. És megismerkedett kedvenc szerzőjével. Nem is rossz egy csütörtök délutánhoz képest.
-Őrület. -mondta ki hangosan és kuncogni kezdett saját elmosódott hangját hallva.
A mostohaanyja azt szerette volna hogy szólítsa Niki-nek, amikor az apja nincs otthon. Megbeszélték a kedvenc történeteiket és megosztották az ötleteiket. Először kicsit kínos volt ilyen mocskos dolgokról beszélni, de a bor ellazította és végül meglepően jól érezte magát.
Újra kuncogott majd felült és az ágyon mellette levő laptopra nézett. Szeretett volna írni, de kételkedett abban hogy hozzá a kellő mozgáskoordinációja. A gondolattól megint kuncogni kezdett.
-Részeg vagyok. -motyogta a fejét rázva.
A combjára tette a laptopot és felnyitotta. Amíg az indulásra várt megérintette a billentyűket és azon gondolkodott hogy Niki vajon ezen a gépen írta-e meg valamelyik izgató történetét. Nem volt kizárt. Niki For Your Thoughts régóta publikált a LesbianLolita-n és történetei listája mérföld hosszú volt. Pár pillanattal később már ott is volt kedvenc oldalán. Ránézett az új publikációkra és látta hogy megjelent legutóbbi beküldése. Kéjes borzongás futott végig rajta amikor meglátta a Dfox álnevet a monitoron. Izgató érzés volt hogy a kis piszkos sztorija ott van a világ szeme láttára és az olvasók még csak nem is sejtik hogy az író egy diáklány. Megnyitotta a weblapon megadott e-mail fiókját. A történet még csak pár órája volt kint, de már három elismerő üzenet várta. A legelső feladóját látva a szíve kihagyott egy ütemet. A nővel nem sokkal első története publikálása után kezdtek levelezni és jó barátok lettek. A levelek idővel többek lettek mint barátiak. Fokozatosan izgatóvá és kacérkodóvá váltak. Sziszka arca rendszerint pipacsvörös szokott lenni mire végigolvasta őket. Nem egyszer eszébe jutott, hogy a nő is hasonlóan érez-e az ő leveleit olvasva. Ő is hozzá hasonlóan felizgul?
Ezt a levelet nyitotta volna meg legszívesebben, de erőt vett magát és előbb a másik kettőre válaszolt udvarias köszönettel. Azután nagy levegőt vett és megnyitotta a megmaradt levelet.
“Hahó! Meglepetés! Itt a mostohaanyád.”
Az első szavaktól szinte azonnal kijózanodott és önkéntelenül a szája elé kapta a kezét. A nő akivel flörtölt, akivel egyre nyíltabban szexuális üzeneteket váltott, akiről a sötétben fantáziált...a mostohaanyja volt. Elpirult amikor eszébe jutott hogy Niki miket írt arról hogy mit szeretne vele tenni. Azután még jobban elvörösödött amikor eszébe jutott hogy ő miket válaszolt. Folytatta az olvasást:
“Valószínűleg hozzám hasonlóan te is kiborulsz, amikor felfogod hogy mit tettünk. Fogalmam sem volt róla, hogy te vagy az. Egészen addig amíg meg ne találtam a füzetedet. Nem tudom mit mondjak. Sajnálkoznom kellene, de valahogy úgy tűnik hogy ez csak rosszabbá tenné a helyzetet…”
Sziszka idegesen a hajába túrt. A mosothaanyjának bocsánatot kellene kérnie? Ő keltette azt a látszatot hogy egy másik felnőtt. Ha valaki bocsánatkéréssel tartozik, akkor ő az. Végülis hazudott. Eleinte jó ötletnek tűnt lány helyett nőnek kiadni magát. Amikor a rajongói levelek elkezdtek befutni, az olvasóit meghagyta abban a hitben hogy ő egy felnőtt. Egy-két levelekben említett dolognak utána is kellett olvasnia az interneten, hogy tudja miről van szó. Sokat tanult. Talán túl sokat is. Az ajkába harapva tovább olvasott:
“...Kell egy kis idő amíg tisztázom magamban hogy hogyan is érezek ezzel kapcsolatban. Biztos vagyok benne hogy neked is. Valamikor majd leülhetnénk és megbeszélhetnénk a teendőket. Sajnos az életben nincs visszajátszás gomb, és nem mehetünk vissza az időben az elé amikor megtaláltam a jegyzetfüzetedet, úgyhogy azt kell kitalálnunk, hogy hogyan tovább.
Ui.: Isteni az új történeted! Remélem lesz folytatása!”
Sziszka elmosolyodott egy kicsit. Minden ellenére a mosothaanyja szakított időt az új története elolvasásásra.





Az álommanó nem akart jönni. Sziszka a hátára fordulva a mennyezetet bámulta. A gondolatai olyanok voltak mint egy hatalmas csomó és tudta hogy nem fog aludni addig amíg ki nem bogozza. Sóhajtva kiválasztott egyet és mintha képzeletbeli szál lenne, húzni kezdte remélve hogy a csomó kibomlik. “A mostohaanyám tudja hogy leszbikus erotikus történeteket írok” -gondolta. Azt persze mindig is tudta hogy fennáll annak lehetősége hogy valaki erre rájön, de ez csak fokozta az írás izgalmát. Nem egyszer azon is elgondolkodott, hogy milyen lenne ha rajtakapnák. Hát nem olyan lett mint képzelte. Se kioktatás, se szobafogság. Szerencséjére Niki is pont olyan perverz volt mint ő. Nem tudta feldolgozni annak az elhanyagolható esélyét, hogy kedvenc írója egy szinttel alatta alszik. “Vagy hozzám hasonlóan ő is ébren forgolódik” -gondolta és hajlott arra hogy ez a valószínűbb.
A gondolatai fókuszába a levelezésük csúszott. Megint elvörösödött a mocskos dolgok miatt, amit egymásnak írtak. Milyen lesz reggel a szemébe nézni? Az e-mail elolvasása után kerülte Niki-t, de nem kerülheti el örökké.
Azután eszébe jutott még valami, amire korábban nem gondolt: nincs több szexi e-mail. Pedig szórakoztató és izgató volt a piszkos üzenetek váltása. Nem is egyszer maszturbált közben. De ennek vége. Csalódottan felsóhajott. “Csak találnom kell valaki mást.” -mondta magának félhangosan, de megrázta a fejét. Fogalma sem volt hogyan tudná megtenni a kezdőlépést egy másik emberrel. Niki-vel valahogy egyszerűen csak megtörtént.
Végképp feladva az alvásban reménykedést az ágya alá nyúlt és előhúzta a mostohaanyja régi laptopját majd bekapcsolta. Amikor szeme hozzászokott a monitor ragyogásához a sötétben, megnyitotta a levelezési fiókját. Nem volt új üzenete. Először be akarta zárni az ablakot, de azután Niki levelére kattintott és újra elolvasta. A “válasz” gombra kattintott, majd megállt és egy darabig az üres szövegdobozban villogó kurzort bámulta hipnotizáltan. A billentyűkre tette az ujjait és beütötte az első gondolatot ami eszébe jutott:
“Baj hogy hiányozni fog a levelezésünk?”
Az egyetlen kérdő mondatot nézte és nem volt benne biztos hogy el akarja küldeni. Igazat írt, de nem tudta hogyan fogadná Niki az üzenetet. Talán arra gondolna hogy Sziszka a valós életben szeretne valamit csinálni.
“Szeretnék valamit csinálni?” -kérdezte magától a lány és megborzongott. Korábban sohasem gondolt így a mostohaanyjára. Niki már hét éve volt velük és nyilvánvalóan soha nem lehetett igazi anya, de családtag volt és szerette. Becsukta a szemét és maga elé képzelte a nőt. Niki vonzósága tagadhatatlan volt. Ha nem az lenne aki, nem is lenne vitás a válasz. Zakatoló szível megérintette az egér gombját, de nem nyomta be annyira hogy elküldje a levelet. “Ez őrültség!” -gondolta és elhúzta az ujját. A helyes dolog ha leírják a veszteséget és hagyják lassan feledésbe merülni az egészet. Már éppen el akarta vetni a levelet, amikor új beérkező üzenet figyelmeztetése villant fel. Megnyitotta:
“Baj hogy hiányozni fog a levelezésünk?”
Sziszka levegő után kapott és szeme tágra nyílt. Szóról szóra az volt, amit ő akart kérdezni. Izgatottan elmosolyodott. Jól sejtette hogy nem ő az egyetlen, aki álmatlanul forgolódik.
“Valószínűleg. De nekem is hiányozni fog.” -válaszolta.
“Istenem...a mostohaanyámmal flörtölök…” -gondolta hitetlenkedve amikor az “elküldés” gombra kattintott.





Niki kávét kortyolgatott a konyhában amikor másnap reggel Sziszka belépett. Felnézett a lányra és elmosolyodott. Olyan kialvatlannak tűnt mint Sziszka érezte magát.
-Jó reggelt! -üdvözölte Niki.
-Jó reggelt! -felelte a lány és zabpelyhet kezdett keresni a szekrényben.
-Van pár megbeszélnivalónk. -mondta a nő elpirulva.
-Mint például a tegnap esti levél?
-Többek között.
Sziszka leült az asztalhoz Niki-vel szemben és azt kérdezte:
-Miről akarsz beszélni?
-Annyi mindenről hogy azt sem tudom mivel kezdjem. -felelte nevetve a nő.
Sziszka egyetértően bólintott és azt mondta:
-Sajnálom amiért úgy tettem mintha felnőtt lennék.
-Hát még én mennyire sajnálom… de azért jó móka volt.
-Aha… -felelte Sziszka és visszamosolygott rá.
-Néhány elég piszkos dolgot mondtál ifjú hölgy!
Sziszka elvörösödve elfordította a tekintetét. Niki elnevette magát és megpaskolt a kezét. A lány visszanézett rá és látta hogy a mostohaanyja csak ugratja.
-De én is. Néha elragadtattuk magunkat. -folytatta a nő.
-Talán egy kicsit ...-mondta Sziszka és közben arra gondolt: “Talán nagyon is…”
Niki hirtelen komolyabb arckifejezésre váltott és Sziszka-ról levéve tekintetét megkérdezte:
-Szörnyű alaknak tartasz?
-Micsoda? -kérdezte meglepetten Sziszka.
-Egy kedves férfi felesége vagyok és a háta mögött egy másik nővel váltok erotikus leveleket.
-Ohh… -mondta Sziszka értve mire gondol a nő.
Egyféle megcsalás volt, mégha csak gondolatban történt is és nem testileg. Látta hogy Niki-t emészti a bűntudat. Azután az villant belé: “Édes istenem...én vagyok a másik nő.” Őt is elfogta a bűntudat.
-Miért tetted? Miért küldted a leveleket? -kérdezte a lány.
-Nem tudom… Először csak gratulálni akartam a történeteidhez. Azután beszélgetni kezdtünk… és egyik dolog jött a másik után. Tudom hogy klisés, de így történt.
-Szóval korábban még nem csináltál ilyet?
-Jézusom...dehogy! -mondta Niki nevetve és a fejét rázva.
Sziszka látta a szemében hogy igazat mond.
-És most miért? -kérdezte a lány.
-Azért, mert… hogy is mondjam… beszélgettünk… és azt hiszem… érzéseim támadtak.
Sziszka értette, mert ő is ezt élte át.
-Annyira szégyellem magam. Imádom az apádat, de engedtem a kísértésnek.
-Én is engedtem. -mondta Sziszka önkéntelenül, majd zavartan elpirulva, mostohaanyja tekintetét kerülve folytatta:
-Azt hiszem beléd szerettem. Úgy értem az e-mail-es énedbe.
Niki fáradt sóhaj után válaszolt:
-Tudom. Ezért volt olyan sokkoló megtalálni a füzetedet és ráismerni a történeteidre. Romatikus érzelmeim voltak...a mostohalányom iránt. Szörnyen elrontottam mindent, ugye?
-Egy kicsit..némi segítséggel tőlem. Végülis én vagyok a lotyó, aki elcsábított.
Niki elnevette magát.
-Lotyó? -kérdezte.
-Legyen inkább ribanc?
-Maradjunk inkább a szeretőnél!
-Még sohasem voltam szerető. -mondta Sziszka vigyorogva.
-Nos...egy házban élünk, nem kerülhetjük egymást örökké. A dolgok kicsit másmilyenek lesznek ezután és valahogyan tovább kell mennünk. Arra jutottam hogy nem említem apádnak az írásaidat vagy a titkos másik személyedet. Talán önzés, de túlságosan élvezem a történeteid olvasását ahhoz, hogy megtegyem ami helyes.
Sziszka önkéntelenül elmosolyodott ennek hallatán. Niki folytatta:
-Cserébe azt kérem hogy ne beszélj neki az én történeteimről. Nem ismeri a Leslita oldalt és valószínűleg nem tetszene neki a dolog.
-OK!
-Rendben.
-És mi legyen a másikkal… a levelezésünkkel? -kérdezte Sziszka szégyenlősen.
Niki pár pillanatig csendben volt, majd azt mondta:
-Miután rájöttem hogy kivel leveleztem és kivert a veríték...az asztalnál iszogattam és a jegyzetfüzetedet nézve megfordult a fejemben, hogy…
-...mi lenne ha nem hagynánk abba. -fejezte be zakatoló szívvel Sziszka.
-Igen.
-Nem lenne ugyanolyan mint korábban. Már ismerjük egymást.
-Valóban.
-Még így is… -kezdte a lány, de elhallgatott.
Azt akarta kérdezni hogy Niki még így is szeretne-e levelezni, de meggondolta magát. Félt egy nemleges választól. Beleszeretett mostohaanyja alteregójába. Mintha látta volna a szemében a kérdést, vagy a nő agya ugyanazon a hullámhosszon lett volna. Niki megszólalt:
-Nagyon csinos lány vagy Sziszka! Bárcsak azt mondhatnám hogy korábban nem vettem ezt észre!
Az utolsó mondata újra mosolyra késztette a lányt:
-A mostohalányodat bámulod? Ejnye, ejnye!
-Emlékszel a történeteimre, nem? -kérdezte vidáman a nő.
Sziszka megmerevedett amikor tudatosult benne Niki több történetének alapmotívuma.
-Ohhh...én soha...én…
Sziszka próbálta megtalálni a szavakat ahhoz, hogy megkérdezze hogy Niki sztorijaiban a mostohaanyjukkal végül ágyba bújó lányok róla mintázódtak-e.
-Te voltál-e az inspirációm? Eleinte nem. A nevelőanyámmal megtörtént saját tapasztalataimnak köszönhetők a történetek. Azután egyre idősebb lettél, gyönyörű nővé váltál… de soha nem szándékoztam valóra váltani a fantáziálásaimat.
Sziszka kábultnak érezte magát. Tudta hogy a nő szereti, talán majdnem annyira mintha az igazi lánya lenne, de nem ennyire.
-Uhh..remeg a kezem.. El sem hiszem hogy ezt hangosan kimondtam. -mondta Niki zavartan.
Sziszka nagyot nyelve azon gondolkodott hogy van-e elég ereje bevallania hogy ő is vonzónak látja Niki-t. Valami változott. A mostohaanyja és titkos levelezőtársa kezdett eggyé olvadni és neki tetszett a kialakuló személyiség.
-Te is szép vagy! -mondta végül halkan, lesütött szemmel.
-Ohh Sziszka…
Hangja hívogató volt, ezért Sziszka felemelte rá a tekintetét. A nő szemében vágy, zavar, szégyen és szerelem keverékét látta.
-A nyúl üregének mélyén vagyunk ugye? -kérdezte végül Niki.
Az “Alice csodaországban” Sziszka kedvenc története volt és a lány elmosolyodott az utalás hallatán.
-Én lennék a fehér nyúl vagy te? -kérdezett vissza.
-Nehéz megmondani. Talán mindketten azok vagyunk.
Sziszka a füle mögé simította a haját és félénken azt mondta:
-Alice néha azért jól érezte magát az üregben.
A mostohaanyja arcán lassan kíváncsi mosoly terült szét és olyan pillantást vetett a lányra amitől az elpirult.
-Biztos vagy benne? -kérdezte Niki.
-Csak levelezésről beszélünk, nem?
-Valószínűleg.
Sziszka szívverése kihagyott egy pillanatra. Nem tudta eldönteni hogy a mostohaanyja csak ugratja, vagy tényleg levélváltásnál többe is benne lenne.
-Tudnom kell hogy biztos vagy benne. Ha nem akarod folytatni a levelezést, akkor nem folytatjuk. Vagy később hagyjuk abba, amikor csak akarod. Rajtad áll. -mondta Niki.
Sziszka nagy levegőt vett és azt felelte:
-Folytassuk!





Késő este volt, de Sziszka nem tudott aludni. Az ágyán ült a támlának dőlve új laptopjával a combján. A monitor fénye kékes ragyogásba vonta a szobát. A lány remegő kézzel bámulta az üres szövegmezőt. Reggel óta erre készült, mégsem tudta mit írjon. A viszonya a levelezőtársával már egyáltalán nem az volt mint korábban. Végül megmozdultak az ujjai:
“Van az a kis fekete ruhád...a vékony vállpánttal és a kivágott hátrésszel. Imádom! Szeretnék egyszer én is ilyet felvenni. Nem tudom hogy mondtam-e már, de agyon jól áll rajtad. Mindig is érdekelt hogy milyen bugyit vehetsz fel alá. Tangát? Vagy talán semmit? Nem gondolod hogy kellemes lenne érezni a légmozgást a csupasz bőrödön? Izgató lenne annak tudatában sétálni, hogy valaki megláthatja a kis titkodat... Azt hiszem annyira felizgulnék mire hazaérek hogy simogatnom kellene magam nehogy felrobbanjak. Még a szobámig sem jutnék, csak becsuknám magam mögött a bejárati ajtót, nekidőlnék, felhúznám a ruhát a derekamra és hagynám hogy ujjaim tegyék a dolgukat. Addig simogatnám a csiklómat, amíg el nem élveznék és lábaim el nem gyengülnének. Csak ülnék ott a padlón a felhúzott ruhában és élvezném az érzést. Talán holnap nem veszek fel bugyit amikor az iskolába megyek. Milyen izgató lenne! A fiúk mindig megpróbálnak a szoknyám kukkantani. Annyira izgalmas lenne tudni, hogy valamelyik véletlenül többet is megláthat mint szeretne. Biztos hogy amikor hazaérnék a szobámban csinálnom kellene valamit a combjaim közti hőséggel. Mmmm...azt hiszem tényleg nem veszek fel holnap bugyit.”
Sziszka egy pillanatra megállt, hogy lenyugodjon egy kicsit, majd alsó ajkába harapva a KÜLDÉS gombra kattintott.





Niki érdeklődő mosollyal pillantott a lány szoknyájára amikor Sziszka lement reggelizni. Sziszka önkéntelenül elmosolyodott. A nő nyilvánvalóan olvasta a levelét. Gabonapelyhet és tejet öntött egy tálba, majd leült az asztalhoz Niki-vel szemben. A nő közelebb hajolt és suttogva megkérdezte:
-Ugye van bugyi az alatt a szoknya alatt ifjú hölgy?
Sziszka kacsintott és azt felelte:
-Majd kérdezd meg a fiúktól az iskolában!





“Talán veszek neked is egy csinos kis fekete ruhát. Van valami amit korábban csináltál és megőrjítettél vele. Pár éve még bugyiban és pólóban sétálgattál a lakásban. Néha azon gondolkodtam hogy érzed-e hogy bámullak. Szomorú voltam amikor kinőtted ezt a szokásodat, de egyben örülök is neki. Ha most is így flangálnál, nem tudnék uralkodni magamon. Ha becsukom a szemem szinte magam előtt látlak ahogy a mosogatónak dőlve almát eszel és karcsú lábaid csupaszok.”
Sziszka elmosolyodott amikor befejezte a levél olvasását. Azon töprengett hogy Niki vajon túlzott-e amikor bámulásról írt. A maga részéről soha nem vette észre hogy a mostohaanyja az elvárt és megfelelő érdeklődésnél többet mutatna iránta. Persze akkor még nem tudta azt, amit most igen. Az ötlet megragadt a fejében. Leszállt az ágyról és kinézett az ablakon. Az apja kocsija nem állt a felhajtón. Csak ő és Niki voltak a házban. Az ajkába harapva a szobaajtóra nézett. Megtegye? Azután döntött.
Niki a konyhában mosogatott. Mielőtt a nő észrevette volna Sziszka nagy levegőt vett, majd belépett a konyhaajtón. Alig bírta visszatartani a nevetését miközben a hűtőhöz ment és elővett egy kólát. Még meg sem fordult, de már megérezte magán Niki tekintetét. Hallotta a mosogatóba ejtett tányér miatt a padlóra fröccsenő víz hangját. Az indokoltnál kicsit tovább nézte a hűtő belsejét, majd amikor úrrá lett vigyorgási vágyán, becsukta a hűtő ajtaját és megfordult.
-A tűzzel játszol ifjú hölgy! -mondta Niki a fejét rázva.
-Ezt hogy érted? -kérdezte Sziszka és nekitámaszkodott a konyhapultnak.
Remegett miközben a mostohaanyja leplezetlen érdeklődéssel végigmérte.
-Olvastad a levelemet. -mondta a nő.
-Talán...vagy csak egyszerűen elfelejtettem nadrágot venni.
-Jobb lesz ha veszel! Apád bármikor itt lehet.
-Azt hiszem igazad van. -felelte a lány és ellökte magát a pulttól.
Libabőrös lett ahogy elsétált Niki előtt és tudta hogy annak tekintete követi. A küszöbnél megállította a mostohaanyja hangja:
-Sziszka!
A lány hátranézett a válla felett.
-Sokkal jobb volt mint képzeltem. -mondta Niki.
Sziszka elmosolyodott és rákacsintott, majd gondosan riszált csípővel elvonult. A lépcsőket már kettesével vette. A szobájában az ágyra vetette magát és a hátára fordulva a mennyezetet nézte. Az adrenalintól remegett a keze. Nem vitás hogy rossz ötlet volt, de örült hogy megtette.





Majdnem biztos volt benne hogy az apja mélyen alszik. Már állva majdnem elaludt amikor hazaért. Biztonságban érezve magát elővette a laptopját és bekapcsolta. Új levele érkezett Niki-től.
“Szégyelld magad! Egész este csak a formás kis hátsód ringására tudtam gondolni. Szegény apád mesélni próbált a napjáról, de nem tudtam rá figyelni. Úgyhogy újra itt vagyok… az ágyban fekszem és újra helytelen gondolataim vannak. Szóval megint csak azt mondom: szégyelld magad!”
Sziszka lenyomta a VÁLASZ gombot és írni kezdett:
“Helytelen gondolatok? Nekem is megvannak a sajátjaim. Még mindig érzem magamon a tekintetedet. Izgató volt ahogy rám néztél. Nem is akarok többé nadrágot venni.”
Gyorsan elküldte az üzenetet, mielőtt meggondolhatta volna magát.
A monitor sarkában pár pillanattal később egy kis csevegőablak ugrott fel:
“Mit csinálsz még ilyen későn? Azon kívül persze hogy újabb elítélendő gondolatokat keltesz bennem.”
“Ilyenkor szoktam írni. A régi szokások nehezen múlnak.”
“Értem.”
“Biztonságos így csevegni?”
“A fürdőszobában vagyok és a kádnak támaszkodok.”
“Nincs kedved társasághoz?”
“De igen.”
Sziszka becsukta a laptopot és felkelt az ágyból. Bugyiban és vállpántos topban feküdt le és nem fárasztotta magát az öltözködéssel. Mezítláb a fürdőszobához osont és halkan kopogott. A mostohaanyja beengedte és bezárta maguk mögött az ajtót. Niki szintén alváshoz volt öltözve. Egy túlméretes póló volt rajta, ami a térdéig ért. A haját copfba fogta, a kontaktlencséit kivette és helyettük szemüveget viselt. Üdvözölték egymást, majd kínos csend telepedett közéjük. Egyikük sem tudta hogy mit mondjon. Csak álltak ott és kerülték hogy egymásra nézzenek- Végül Sziszka leült a padlóra és a kádnak támaszkodott. Niki ránézett, majd hasonlóan mellé telepedett.
-Ebben szoktál aludni? -kérdezte végül a nő.
-Aha.
-Nem öltöztél át a kedvemért?
-Vehettem volna fel egy shortot vagy hasonló, de nem akartam. Újabb helytelen gondolatok? -kérdezte Sziszka incselkedve.
-Egy pár.
-Mint például?
-Biztos hogy tudni akarod?
Sziszka bólintott, Niki pedig idegesen megmasszírozta a tarkóját. Először a lányra nézett, majd a saját ölébe. Végül azt mondta:
-Arra gondoltam hogy az ölembe húzlak.
Sziszka a lábait oldalra nyújtva az ölébe ült úgy hogy az oldala Niki hasának nyomódott.
-És most mire gondolsz? -kérdezte zavartan a lány.
-Arra hogy nem kellene elmondanom mire gondolok. -felelte Niki és Sziszka érezte az izgatottságát.
-Már késő ezen gondolkodni. Szóval mi jár a fejedben? -kérdezte mosolyogva a lány.
-Az, hogy szeretnélek megcsókolni. -felelte Niki.
Mielőtt elveszíthette volna bátorságát, Sziszka közelebb hajolt és megcsókolta a mostohaanyját. Csak épp annyira nyitotta ki a száját, hogy Niki nyelve elérje az övét, de a csók mélyebb lett mint tervezte. Ez volt élete első csókja. Hosszú és édes. Amikor ajkaik szétváltak, Niki arcán érzelmek küzdelmét látta. A nő végül elmosolyodott és azt mondta:
-Reméltem hogy nem ilyen lesz. Abban bíztam hogy megtesszük és nem lesz semmi különös és végül ki tudom verni a vágyakozást a fejemből. De nagyon jól csókolsz.
-Tényleg?
-Szerinted nem?
-Nem tudom… ez volt az elsőm.
-Ohh..- mondta meglepetten Niki.
Sziszka elpirult és folytatta:
-Úgy értem olvastam róla, a neten megnéztem hogyan kell csinálni, de ez volt az első alkalom hogy a kutatásom gyümölcsét élvezhettem. Tényleg jó volt?
-Csodálatos volt! Az a sok csókleírás a történeteidben...és soha nem csináltad?
-Nem.
-Akkor azt kell mondanom kiváló kutató vagy, mert tökéletesek a leírásaid.
-Köszönöm! De azok csak szavak. Újra leírtam amit elolvastam a csókolózásról. Most viszont…
-...most viszont tudod hogy igaziból milyen.
-Igen...és szeretném újra csinálni.
-Én is. -sóhajtotta Niki.
A mostohaanyja nem húzódott el, amikor Sziszka újra megcsókolta. A nyelveik sokáig táncoltak, de végül Niki volt aki megszakította a csókot.
-Ezt abba kell hagynunk! -mondta.
Sziszka kicsit csalódott volt, de tudta hogy a nőnek igaza van. Kezdett ráébredni, hogy milyen kevés ruha választja el a testüket egymástól. Ha most nem állnak meg, később nem tudnak. Bólintott és felállt. Niki követte és átölelte. Egy pillanatig ott álltak összeolvadva.
-Szóval tényleg megtörtént. -mondta végül Niki mosolyogva.
-Igen...végre őszintén le tudok írni egy csókolózós jelenetet.
Niki elnevette magát és azt felelte:
-Örülök hogy segíthettem a munkásságodban.
-Tudod...a sztorijaimon egy kicsit még dolgozni kellene. Van egy csomó más dolog aminek segíthetnél...a kutatásában!
Niki meglepetten nézett a lányra, majd elvigyorodott:
-Huhh… Légy óvatos, mert lehet hogy elfogadom a felkérést!
Sziszka arca kipirult az izgatottságtól és a lány félrefordította a tekintetét. Niki még egyszer magához szorította és azt mondta:
-Irány az ágy!
-Mintha tudnék aludni!
-Akkor írj valami szexi olvasnivalót! Megnézhetem majd a következő írásodat mielőtt publikálod?
-Igen! -felelte félénken a lány.





„…Végül felé fordultam és megcsókoltam. Amikor a kezem a keblére talált, visszahúzódott és azt mondta:
-Nem ma este szerelmem! Lesz alkalmad a viszonzásra, de nem ma.
Ezzel eltűnt, én pedig ott álltam meztelenül a fürdőszoba közepén és próbáltam megérteni hogy mi történt.”
Sziszka mentette az éppen befejezett írását majd megnyitott egy böngészőablakot és beírta egyik kedvenc oldala címét. A pornóvideók miniképeit nézve felgyorsult szívverése. Az új videók között nem látott semmit, ami felkeltette volna az érdeklődését, ezért a keresősávra kattintott. Kicsit töprengett, mert nem volt benne biztos hogy mit is szeretne nézni. Azután eszébe jutott a találkozása Niki-vel. Beírta, hogy „leszbikus” és „fürdőszoba”. Majdnem elnevette magát a keresés eredményeként megjelenő elképesztő lista láttán. Volt ott együtt pisilő lányoktól kezdve az ágyékát a mosdóhoz dörgölő japán lányig minden. Az egyik kép viszont megtetszett neki. Egy fiatal lány volt rajta ahogy éppen fogat mos és közben egy idősebb nő hátulról simogatja. A cím alapján mostohaanya/lány fantázia volt. Elindította a videót és letolta a bugyiját. A jelenet elején egy tini lány állt a mosdókagylónál, lefekvéshez készülve shortban, topban és éppen fogat mosott előrehajolva. A „mostohaanya” köntösben az ajtókeretnek dőlve állt és hátulról bámulta a lányt. Azután mögé sétált és nekinyomta magát. A lány először megriadt, majd megnyugodott amikor látta hogy ki az. Sziszka először akkor érezte a szexuális izgalom bizsergését, amikor a nő előrenyúlt és cirógatni kezdte a lány melleit. A kezét a combjai közé csúsztatva simogatni kezdte magát miközben nem vette le a szemét a monitorról. A videóban a „mostoha” vetkőztetni kezdte a fiatal lányt. Először a top került le róla, azután a short. A lány ezután megfordult és kioldotta idősebb partnere derekán az öv csomóját. A köntös szétnyílt és Sziszka lélegzetvisszafojtva nézte a meztelen testet. A videóban a nő a harmincas évei közepén járhatott és rendkívül formás volt. Olyan csábító és izgató volt, hogy Sziszka alig figyelt többé a „mostohalányra”. A videón a két nő összefonódott és csókolózni kezdett, Sziszka pedig vadul simogatta magát. Nézte ahogy az idősebb nő keze végigsimítja a lány popsiját majd hátát fel annak hosszú hajáig. Sziszka kíváncsi volt hogy milyen érzés lehet amikor valaki más érinti meg így. Olyan bensőségesnek és izgatónak tűnt, hogy kicsit féltékeny is volt filmben szereplő lányra. Azután a nő egyik keze a lány combjai közé siklott. Sziszka elvörösödve próbálta elképzelni hogy ez milyen érzés lehet. A felvételen a lány a mosdókagylónak támaszkodott és szétnyitotta lábait. A nő elmosolyodott és elé térdelt. Sziszka ugyan elnémította a hangszórót, de még így is hallani vélte a lány nyögéseit amikor a nő szája a puncijára tapadt és gyakorlott nyelve kényeztetni kezdte a csiklót. A lány arcára volt írva a gyönyör. A látvány már túl sok volt Sziszka-nak. Levegő után kapott, a teste megfeszült és elélvezett.





A péntek a végéhez közeledett. Sziszka a hátizsákjával még a hátán a heverőre vetette magát. A mellette ülő Niki együttérző mosollyal fogadta.
-Fáradt vagyok. -mondta a lány.
-Azt elhiszem. Hajnal háromkor láttam hogy a laptop fénye kiszűrődik az ajtód alatt.
-Uhh...ezentúl el kell takarnom a nyílást egy törölközővel. Egyébként miért voltál fent hajnal háromkor?
-Valószínűleg pont azért amiért te. Írtam és gondolkodtam.
-Gondolkodtál… El akarod mondani hogy min?
-Inkább nem. -mondta Niki nevetve.
-Sebaj. Amúgy is fáradt vagyok a csókolózáshoz.
-Vettem neked valamit. Pontosabban két valamit. Az ágyadon hagytam őket.
-Csak nem egy kis fekete ruha?
-Majd meglátod!
Sziszka a lépcső felé iramodott. Az ajándék ígérete felvillanyozta. Mire az ajtajához ért, jobban érezte magát mint addig egész nap. Az egyik ajándék tényleg egy testhez tapadó fekete ruha volt, a másik pedig egy pár hozzá illő tűsarkú cipő. A lány felvette őket és a tükör elé állt. Még sohasem volt rajta magas sarkú cipő, ezért úgy mozgott mint egy újszülött őz. Kopogás hallatszott és Niki dugta be a fejét az ajtón.
-Tetszenek? -kérdezte.
-Nagyon! A cipőben ugyan valószínűleg ki fogom törni a nyakam, de azért köszönöm!
-Örülök hogy elégedett vagy. Zuhanyozz le vagy szundíts egyet hogy felélénkülj. Este vacsorázni megyünk.
-Ketten?
-Ki kell mozdulnom! Ugye nem zavar téged, hogy a leharcolt mostohaanyáddal látnak együtt?
-Egyáltalán nem vagy leharcolt. De miért ma este?
-Péntek van...és apád mostanában rengeteget dolgozik. Egyszerűen csinálnom kell valamit, úgyhogy hagyd hogy meghívjalak vacsorára!
-Olyan mint egy randi. Rendben!





Az étteremben Sziszka meglepődött azon, hogy Niki-nek asztalfoglalása volt. A hostess az asztalukhoz kísérte és az étlappal magukra őket. A lány összerezzent amikor meglátta az árakat, de legalább felismerte az ételeket.
-Rettentően csinos vagy! Gyakrabban kellene így viselned a hajadat! -mondta Niki miután rendeltek.
-Olyan mintha mindenki engem bámulna. -felelte Sziszka és igyekezett nem körülnézni.
-Nem lenne meglepő. Ideje is hozzászoknod. Vonzó fiatal nő vagy és az emberek hamarosan észre fogják ezt venni.
-Köszönöm! -mondta a lány elpirulva.
A pincér kihozta az italaikat. Sziszka a kóláját kortyolgatta amikor eszébe jutott valami. Letette a poharát és azt mondta:
-Foglalásod volt. Apával készültetek ide?
-Nem. Magunkra gondoltam kezdettől fogva.
-Elég drága hely ahhoz hogy a mostohalányodat ide hozd.
-A fürdőszobában történtek után nem hiszem hogy a “mostohalány” mindent lefed.
-Akkor mi vagyok?
-A csinos lány, akivel csókolóztam. -mondta Niki idegesen körülnézve, de a többi vendég nem mutatott különösebb érdeklődést irántuk.
Sziszka elvigyorodott és azt mondta:
-Nos...arra azért ne számíts hogy egy vacsoráért cserébe az ágyban kötünk ki! Úgy értem lehet hogy bekövetkezik, de ne számíts rá!
-Legalább van remény.
Sziszka hajlott rá, hogy a mostohaanyja csak ugratja, de még ez is elég volt ahhoz hogy képzelete nekilendüljön. Remegő kézzel nyúlt újra az italáért. Niki témát váltott:
-Apád három napra elutazott ma reggel.
-Nekem nem is szólt! -mondta Sziszka homlokát ráncolva.
-Rájöttem. Azt hiszem nem én vagyok az egyetlen a családban akit elhanyagol. Sajnálom!
-Miért ment el? -kérdezte a lány keserűen.
-Üzlet.
-Persze. Mi más? … Ostoba kérdés volt.
-Ne is foglalkozz vele! Jól megleszünk mi ketten is.
Megérkezett az ételük és egy darabig csendben ettek. Sziszka érezte hogy Niki nézi, de nem volt kedve társalogni. Az apja rögtönzött üzleti útja tönkretette az este varázsát. Niki végül megszólalt:
-Akarsz hallani valami érdekeset?
-Mi lenne az?
-Azelőtt lefoglaltam az asztalt, mielőtt tudtam volna hogy elmegy. Már azon töprengtem hogy mit füllentsek neki arról hogy hová megyünk, de szerencsém volt.
-Komolyan mondod? -kérdezte csodálkozó tekintettel Sziszka.
-Igen.
-De miért?
-Miért foglaltam asztalt a veled vacsorázáshoz? Azért mert jól érzem magam veled. Nem sokat voltunk együtt a kis titokod felfedezése előtt.
-Én is jól érzem magam veled. -mondta a lány meghatódva.
-Ez volt az egyik ok. A másik persze annak reménye volt, hogy a vacsoráért cserébe az ágyban kötünk ki, de ezt már kilőtted.
-Nem mondtam nemet, csak azt hogy ne számíts rá! -felelte nevetve Sziszka miközben arra gondolt: “Jézusom, mit csinálok?”





-Kérsz egy pohár bort?
Niki egy üveg bort és két poharat emelt fel. Sziszka bólintott. Úgy érezte szüksége lehet rá. A vacsora hátralevő részében és a hazaút során érezte a furcsa feszültséget kettejük között. Niki jókora adagot töltött mindkettőjüknek. Sziszka nagyot kortyolt, remélve hogy az italtól megjön a bátorsága ahhoz ami az étterem óta az agyában járt.
-Visszatérve arra amit az étteremben mondtam… -kezdte Niki.
Sziszka pánikba esett. Azt hitte hogy a mostohaanyja azt akarja mondani hogy csak viccelt. Mielőtt Niki kiejthette volna a szavakat, a lány megcsókolta. Niki megmerevedett. Sziszka biztos volt benne hogy el fog húzódni, de nem így történt. Amikor a csók véget ért Sziszka azt mondta:
-Bocsánat...azt hittem hogy azt fogod mondani hogy vicceltél és pánikba estem.
-Pánikba estél?
-Egész hazaúton arra gyűjtöttem a bátorságot hogy újra csókolózzunk. Attól féltem hogy nem lesz rá esélyem.
-Úgyhogy átvetted a kezdeményezést. -mondta vidáman Niki.
-Valahogy úgy…- felelte Sziszka elpirulva és a poharát bámulva.
-Örülök hogy megtetted. A fürdőszobai csókolózásunk óta nem tudlak kiverni a fejemből. Amikor vacsoránál megemlítetted az ágyban kikötést, majdnem szívrohamot kaptam.
-Miért?
-Azt hiszem te is tudod hogy miért.
-Ohhh…
Sziszka szíve vadul zakatolt. Niki arckifejezésétől remegni kezdett a keze. Gyorsan kiitta a maradék borát, mielőtt kiloccsant volna. Niki felállt és tétova mosollyal kinyújtotta a lány felé az egyik kezét. Látszott rajta hogy bizonytalan abban hogy Sziszka elfogadja-e vagy sem. A lány nagy levegőt vett és szégyenlősen mosolyogva ő is felállt. Niki keze érezhetően remegett amikor megfogta. A nő ránézett és látszott a szemében a kérdés. Sziszka lélegzete elakadt, úgyhogy csak bólintott.
Niki ment elől a lépcsőn és a hátsójának ringása lenyűgözte a lányt. A hálószobában a nő az ágyhoz vezette, majd közelebb húzta magához és csókra előrehajolt. Az első csókjuk tétova volt, de miután egy pillanatra szétváltak és megnyugodtak, a második már mélyebb lett ahogy a vágy kezdett rajtuk úrrá lenni. Amikor Niki az ágya szélére ült, Sziszka úgy ült oldalra fordulva az ölébe, ahogy a fürdőszobában tették. Ezúttal azonban nem álltak meg amikor elérték a visszafordulás lehetséges határát. Sziszka a combjai közt melegséget kezdett érezni, mellbimbója pedig nekifeszült a ruhájának. A lány levegő után kapott amikor Niki keze a combjára csúszott. Abbahagyta a csókolózást és lenézett. Niki hasonlóan tett, majd kérdő pillantást vetett Sziszka-ra. Az végül felnézett és bólintott. A nő keze lassan kezdett a ruha alá siklani. A kéz a cél előtt egy pillanatra megállt, mintha Niki meggondolta volna magát. Azután az ujjak megtalálták a nőiességet. Niki elnevette magát és azt kérdezte:
-Ez most komoly?
-Most mit mondhatnék?
-El sem hiszem hogy nem vettél bugyit. -mondta a nő miközben ujjai kéjes sóhajra késztették a lányt.
-A ruha feszes és látszott volna a bugyi vonala. -zihálta Sziszka.
-Az biztos. -mondta Niki és kihúzta a kezét a ruha alól.
A hüvelykujjával feljebb nyomta a ruha szegélyét. Amikor Sziszka rájött hogy mit akar, addig mocorgott amíg a ruha alja a derekára nem húzódott. Niki ujjai újra a combok közé siklottak és gyakorlottan kényeztetni kezdték a lány csiklóját. Sziszka arra gondolt hogy hányszor is történt ez meg valamelyik kitalált szereplőjével. Valószínűleg tucatszor. Most viszont tényleg érezheti a szégyenlősséget, a sebezhetőséget és az izgalmat.
-Vedd le a ruhád! -mondta Niki csábos mosollyal.
Sziszka zakatoló szívvel lehúzta az oldalán a zipzárt és áthúzta a fején, majd a földre ejtette a ruhát. Tűsarkú cipőjétől eltekintve teljesen meztelenült állt mostohaanyja kutató tekintetet előtt. Elfogta a bizonytalanság. Niki-nek talán nem tetszik amit lát és meggondolja magát. Pár szótlan másodpercig küzdött a visszautasítás rémével, de Niki végül azt mondta:
-Istenem...de szép vagy!
Sziszka megkönnyebbülten nyújtotta a kezét az ülő nő felé és azt felelte:
-Most te jössz!
Niki felállt, lehámozta magáról a ruhát és kilépett a cipőjéből. Állt és hagyta hogy Sziszka tanulmányozhassa. A lány mohón itta magába a látványt. A nő közelebb lépett és ajkaik újra összetapadtak. Ezúttal nem volt semmi bizonytalanság a csókjukban. Elhatározták magukat és tudták hogy végig fogják csinálni.
Niki hanyatt döntötte a lányt és fölé hajolt. Tenyere végigsimította Sziszka merev mellbimbóját amitől a lány felnyögött és hátrafeszítette magát. Simogatta már a saját bimbóit és elképzelte hogy milyen lehet amikor ezt másvalaki teszi, de a valóság egészen más volt mint az álmodozás.
Niki mosolyától a lány pulzusa még jobban felgyorsult. A mostohaanyja lehajolt és Sziszka másik mellbimbóját máris nedves ajkak ölelték körbe. A lány ajkába harapva nyöszörgött, miközben a nő nyelve lassú köröket írt le a bimbó körül. Azután Niki puszit nyomott a melle alá.. majd még lejjebb… és még lejjebb… Sziszka sejtette hogy hova tart, de még mindig alig hitte hogy ez megtörténik vele. Nem mintha ellenére lett volna, csak soha nem számított rá.
Tudni valamiről hogy meg fog történni és valóságban átélni persze két teljesen különböző dolog, amiről Sziszka maga is meggyőződött, amikor mostohaanyja gyengéd puszit nyomott a puncijára. A könyökére támaszkodva, tágra nyílt szemmel nézte ahogy Niki nyalni kezdte a csiklóját. Az erotikus történetek, amiket olvasott még csak közelítőleg sem tudták leírni az érzést ami átjárta Niki nyelvének játékától.
-Ohhh...ez finom… -suttogta a lány.
Niki felnézett és rákacsintott, majd finoman szopogatni kezdte a csiklót. Sziszka csípője mozgásba lendült. A fejét hátraejtette, haja a matracot söpörte. A nyögései egyre hangosabbak lettek. Örült hogy nincs rajtuk kívül senki otthon, mert tudta hogy nem bírna csendben maradni. Niki felcsúsztatta a kezét az oldalán és megfogta a melleit. A nő tapintásán keresztül érezte hogy a mostohaanyja pont annyira felizgult mint ő. Ettől a tudattól még erősebb forróság öntötte el. Amikor Sziszka elvesztette uralmát a teste felett, Niki szorosan megragadta és száját a lány nemi szervének nyomta. Sziszka egyszerre akarta átélni az erősödő kéjt és menekülni előle. Végül csak annyit tudott tenni, hogy a lepedőt markolva hagyta hogy mostohaanyja az orgazmusig izgassa. Az elélvezéstől úgy érezte hogy szétszakad. Utána jó darabig csak remegve feküdt.
-Ez csodálatos volt! -mondta végül az érdeklődve őt figyelő Niki-nek.
-Nem emlékszem hogy a te korodban valaha is így el tudtam volna élvezni. Irigyellek! -felelte a nő mosolyogva.
Sziszka félig felült és megcsókolta. Amikor szétváltak, Niki megkérdezte:
-Még mindig rendben van amit csinálunk?
-Igen!
-OK! -felelte a nő, majd elfeküdt a lány mellett.
Sziszka végignézett a mellette elnyúló meztelen testen. Amikor a tekintete a combok találkozásához ért, a szívverése felgyorsult. Megremegett annak gondolatára, hogy hamarosan ugyanazt fogja tenni mosothaanyjával, amit az tett vele. Nagy levegőt vett és bátorságát összeszedve jelezte Niki-nek, hogy tárja szét a lábait, majd közéjük hasalt. Niki felkönyökölt hogy jobban láthassa mit csinál a lány, és ez nem segített Sziszka idegességén. Újra nagyot sóhajtott, majd lehajtotta a fejét és nyelvével megízlelte a nő csiklóját. A bőr sós íze és a buja illat elárasztotta érzékszerveit. Niki első elégedett sóhaja jelezte hogy jól csinálja amit csinál és ettől kicsit ellazult. Amikor pedig a nő csípője mozogni kezdett és az ajkait izgató nyögések kezdték elhagyni, a magabiztossága megszilárdult. Sziszka a korábban átélt módon felnyúlt és simogatni kezdte Niki kebleit. A mostohaanyja megragadta a kezeit és egy ideig szorosan a helyükön tartotta. Nem mintha a lány el akarta volna húzni őket.
Azután Niki engedett és Sziszka kezei felfedezőútra indultak a feszes testen. A lány élvezte a bőr selymességét az ujjai alatt, majd arra gondolt hogy ha ez az este úgyis sok mindenből az első alkalom, akkor ideje kipróbálni mást is. Benyálazta az ujjait majd lassan a mostohaanyja meleg, nedves nyílásába nyomta őket. Hallotta hogy megváltozik a nő légzése és látta hogy annak csípőmozgása még kifejezettebb lesz. Minden olyan volt mint a “Hogyan javítsunk szexuális életünkön” típusú cikkekben szokott lenni. Sziszka visszahajolt és újra nyalni kezdte az érzékeny kiemelkedést. Tőle eltérően Niki nem a lepedőt markolta amikor elélvezett, hanem Sziszka haját. De a lány nem bánta.
-Ez isteni volt! Már majdnem elfelejtettem hogy milyen. -mondta Niki, miután összegyűjtött elég erőt a beszédhez.
-Szeretkezni a mostohalányoddal? -kérdezte Sziszka.
Niki még nem tért annyira magához, hogy a párnával célba találjon. A lány nevetve tért ki az erőtlen csapás elől.
-Nem érzem a lábamat...csodálatos voltál… -mondta a nő.
-Apa nem tesz ki magáért?
-Mostanában még csak meg sem próbálta. -felelte savanyúan Niki.
-Oh! -mondta felvont szemöldökkel Sziszka.
-Bocsánat...ezzel nem kellene téged terhelnem.
A lány a gondolataiba merülő mostohaanyját nézte. Valami láthatóan rosszul ment közte és az apja közt. Niki észrevette hogy figyeli, ezért elmosolyodott, de Sziszka gyanakvását nem tudta eloszlatni.



Ha szeretnél még több szextörténetet olvasni, kattints ide!

Az elkövetkező hetekben nem igazán volt időm Annával és a szexuális fantáziálásommal foglalkozni, a Müller szülők ugyanis elutaztak egy hónapra kettesben, én pedig egyedül maradtam a gyerekekkel. Korábban is előfordult már ilyen, i...

Azt sem tudtam, hol áll a fejem, kapkodtam, bevertem a lábujjam az ajtó sarkába, lefejeltem a konyhaszekrényt, és kishíjján felrúgtam a felmosó vödröt, tele vízzel.. Egyszóval szar napom volt.
2 hónapja költöztem Gáborhoz, eg...

Szép nyári nap volt,amikor az eset történt . Sétálni mentem a határba és félúton mellémszegődött Nika is, aki a másodszomszédom volt. Hosszú fekete haja coffba fogva lógott, éppen csak egy rövidujú volt rajta egy farmerel. Gyerekk...

Mikor először láttam Joshuát, az Avenue-n csetlett-botlott végig déli tizenkettőkor. Le volt égve, részeg volt és a fellegekben szárnyalt.
Háromrészes öltöny volt rajta, amiről minden bolond láthatta, hogy jó drága. Nem vagy...