A lány kilépett a kis faházból. Vékony hálóinge lágyan hullámzott a finom éjszakai szellőben. A tó fölött fényesen ragyogott a Hold, s szemben a hegyek, mint alvó óriások, magasodtak a bársonykék ég előtt.
A lány végigsétált a stégen, s a végében megállva kiterjesztett karral beszívta a párás vízillatot. Majd leengedte karjait, s lecsúsztatta magáról a vékony anyagot. Ott állt a rózsaszín holdfényben, világos bőre szinte világított. Egy pillanat, majd fejest ugrott a vízbe. A napmeleg közeg körbeölelte, végigcsókolva minden porcikáját, ő pedig megsimogatta a fényes vízcseppeket. Úszkált, bukfencezett, hancúrozott, mint pajkos delfin, kacagva és sikongatva a szabadság éltető érzésétől.
A férfi a stég szélére ereszkedve figyelte. Néha megborzongott az éjszakai levegőben; ő bizony el sem tudta képzelni, a lány hogy nem fagy meg a vízben. De mikor a lány szinte kirobbant a vízből, s hosszú haját hátravetve nevetett, ő is elmosolyodott. Élvezte önfeledt boldogságát, bolondos jókedvét, szinte gyermeki ártatlan örömét.
A lány észrevette a férfit, s odaúszott hozzá. A stég szélénél felemelkedett, s megcsókolta. A férfi azonnal visszacsókolt. A lány azzal a lendülettel átölelte, s berántotta magával a vízbe. A férfi prüszkölt, a lány nevetett, majd összesimultak. Csókjaik forrósodtak, s a stégen csattant a csuromvíz hálóalsó és a póló. Két vágyódó test olvadt egybe a varázslatos éjszakában, s sóhajaikat messzire vitte a víz. A Hold pirulva nézte szenvedélyes csatájukat, felragyogtatva bőrüket, s ezüst csillogást lopva a lány kék szemébe, ahogy a csúcspontra érve tágra nyitotta, s ajkát az élvezet sikolya hagyta el. A férfi szorosan fogta magához, csípője lökéseivel újabb és újabb gyönyörhangokat csalva ki kedveséből, míg végül egy halk kiáltással ő is kirobbant. Az éjszaka pedig bársonykék szárnyaival jótékonyan takarta be remegő testüket…

Nem hittem volna, hogy idáig jutok, abba az állapotba amiben most vagyok. Én nem voltam ilyen ember, valahogy a sors, az élet acélozott meg. Elégedett voltam az akkori ,,rendes lány” életemmel, büszke voltam arra, hogy még nem járt a vag...

A busz felkavarta az út porát, ahogy kihajtott a megállóból, szelével megborzolva az út menti bokrokat és a vándor hosszú barna haját. Táskáját a hátára vetve állt a járdaszigeten, a valaha sötétbarna, most már inkább fekete, bo...

Kb. két éve kezdõdött. Megismerkedtem a Chaten egy fiatal sráccal, aki 20 éves volt akkor. Beszélgettünk, chateltünk, majd MSN címet váltottunk és ott folytattuk tovább privát csevejeinket. Mint minden így induló beszélgetésnek ...

Nagy, fehér kád volt, kényelmesen elfértünk benne ketten. Ő velem szemben ült, felhúzott térdekkel, nyakig süppedve a habos forró vízben. A gyertya nyújtotta gyér félhomályban szikráztak a vízcseppek bőrén, akárcsak a tekintete, ...