Egy őrült érzés
Őrült egy érzés vesz erőt rajtam… Karjaidba vágyom… Vad vágytól űzötten keresnék menedéket nálad, hogy tested érintése fellobbantsa lelkem, szenvedélyem finom parazsát.
Ajkadra hajolok; szád puha és forró. Megremeg, ahogy hozzáérek, de nem húzódsz el. Gyengéden, tapogatózóan visszacsókolsz. S már nincs megállás. Egyre szenvedélyesebb vagy, s vámpírcsókod felsebzi szám. Finoman lenyalod kiserkent vérem, majd nyakamra hajolsz. Csókolsz, harapsz, miközben ujjaid felfedezőútra indulnak testemen. Gerincemen végigfut a bizsergés, ölemben felparázslik a vágy. Akarlak! Keményen, vadul, állatiasan! Azt akarom, hogy erősen átfogj, hogy bárhogy vergődöm is, ölem öledtől nem szabadulhat…
Hasad az anyag és csúszik a zippzár; forró tested simítom porcikáról-porcikára. Mellkasod, derekad, gerinced, tomporod íve hullámzik ujjaim alá, s én egyre jobban vágyom rád. Pattan a kapocs, s szomjasan melleimre hajolsz. Felnyögök, s magamhoz húzlak, tapadóan-egészen. Férfiasságod combjaim közé siklik, s én forrón magamba fogadlak. Csípőd lökései felkorbácsolják a gyönyört, mely, mint viharos víz, egyre hullámzik, majd tajtékot vetve kiönt. Sikolyom visszhangzik a csupasz falak között. Kegyelemért könyörgök, de nem engedsz el. Testem remegni kezd, minden idegvégződésem kívül hordom. Szinte már fáj az érintés. De ölemben újra és újra robban a kéj, ívbe feszítve gerincem, míg lassan kilobban a tudatom is…
Arra eszmélek, hogy megcsókolsz. Verítékfilmes tested megcsillan a fényben, s vágyam újra fellángol. Föléd hemperedem, s férfiasságod újra ölembe fogadom. Felnyögsz forróságomtól, s megragadod csípőm. Belekapaszkodom kezedbe, s titokizmaim finoman körbefonnak. Elakad a levegőd. Hullámzón mozdulok, s te a gyönyörtől behunyod szép szemed. Érzem minden rezdülésed, s érzem, tudom, mi a jó neked. Könyörögsz, hogy hagyjam abba kicsit, mert így túl gyorsan vége lesz, pedig ki szeretnéd élvezni, míg csak lehet. Többször a határig húzlak, majd hagyom, hogy szívverésed csillapodjon kissé, s akkor újrakezdem. Tudom, mikor kezded elveszteni az eszed, és akkor már nem állok meg, hiába kérlelsz egyre kétségbeesettebben. Felülsz, szorosan átölelsz, csókunk szomjas és vad…
Egyszerre kiáltunk fel, s lelkünk ujjongva kiszabadul végre. Megjárja a Végtelent, míg mi itt a Földön egymás csókjába és testébe feledkezve ölelünk. „Petit mort”, ahogy a franciák mondják. Most értjük csak meg igazán, mit jelent…
Állok az ablakban. Az égen fényesen ragyog a Hold. Egy érintés a karomon, egy csupa energia és fény arc simul arcomhoz, s én belefeledkezem ölelésébe. Mikor nagyon egyedül vagyok, mikor erőt vesz rajtam a szomorúság, mindig megjelenik. S ilyenkor elönt a hála, a hit, a remény. Ahogyan most is…
Kedvesem! Képes vagyok várni rád
Ha szeretnél még több szextörténetet olvasni, kattints ide!